Ezoterikus körökben, de a hétköznapi emberek között is gyakori jelenség a kivagyiskodás, vagyis az egó egy vágyott szerepszemélyiséggel való felruházása. Ez a szereplő lehet korábbi életre vonatkozó vágyott kép, de lehet egy jövőbeni hős alakja is.

Mindannyian szeretünk dicső hadvezérek, első teremtettek, kiválasztottak, diktátorok, királyok és királynék, mágusok és főpapnők lenni. Az efféle vágyakozás serkentőleg hathat a lélekre, mert motiválhatja, hogy ezen életében is olyan legyen, mint az a híres vagy épp hírhedt figura. Ez az egó útja.

A lélek útja azonban más alapokon nyugszik. Ez az alap a vállalás. Profánul fogalmazva: nem az számít, ki vagy, hanem az, hogy mit vállalsz el.

A képesség mindenkiben megvan, kinek több, kinek kevesebb adatott, de az emberek közti egyenlőség azt jelenti, hogy mindenki az lehet, ami csak akar.

A talentumok képesek arra, hogy elhulljanak, ha restek, netán lusták, vagy gyengék, ám a különös képességek nélkül élők is elérhetnek olyat, amire még ezer év múlva is emlékezhetünk.

Nos a titok nem a szerepekben van, hanem most is a tettekben, a vállalásokban és az elvégzett munkában.

Aki ezt felismeri, az azon nyomban vállalás után néz; ha nem talál, hát kér(!) a Teremtőtől egy testhez állót: „Adj Uram feladatot, ami neked is jó és nekem is jó.”

Ha az Utadat járod, mindegy, hogy ki vagy. Azt, hogy ki vagy, az utadon járás mutatja majd meg.

ÉLJ!