Van olyan helyzet, hogy az Isten nem ad. De ennek mindig komoly oka van. Ő mindent tud rólam. Mindent, még azt is, amiről azt hinném, nem tudja. Előbb felismeri a vágyamat, mint ahogy az bennem megfogalmazódna. Különös szerzet lehet, ha ennyi mindent lát.

Sokszor kapok tőle ajándékot. Persze ha kellően makacs vagy épp szemellenzős akarok lenni, meghagyja nekem, hogy ne bontsam ki, ám fel is ismerhetem, hogy egy „boldogság csomag” érkezett.

Sokszor van úgy, hogy nehéz helyzetbe vezet. Már rájöttem, ilyenkor azt kéri: tanulj, okulj és bölcselkedj! Azt kéri: nézd meg és menj tovább! Mindezt jókedvében teszi, hagyja, hogy én is lássam azt, amit ő is lát.

Megengedő tehát, amiben a szüntelen jóság érzete tükröződik át.

Néha, de tényleg csak néha úgy érzem, Isten okkal nem ad. De e tette sohasem szigorúság, hanem hatalmas, higgadt bölcsesség, mert azt mondja, és egyben tanítja: hát éld meg magad, minden tőlem származó nélkül. Lásd, milyen érzés, s ha tetszik, élj így. Nem láncol, nem követel, csak tanít. S még akkor sem haragszik, amikor a nélküle való utat választom.

Különös minőség lehet, mert bármikor megyek felé, mindig visszafogad. Ilyenkor érzem, hogy bölcs mivoltában is somolyog. Tudja, hogy amit megtapasztaltam az engem épített és a döntés, amelyet folyton nekem hagyott meg, örök érvényű felismerésre juttatta lelkemet…