Miért oly nehéz szeretni? Kicsordul a szíved, és akinek adnád, nem érti, nem vevő rá, elszigetelt lelkű és fájdalmát nem ismeri fel. Adnád és adod neki amid van, a lelked teljességét, amit már megéltél és amit még megélnél, de olyan félve teszed, mert nem érti tán és tolakodni vél téged. Pedig szereted őt, pedig mindent de mindent a lábai elé tennél, csak azért, hogy adj, csak azért, hogy szerethesd úgy, ahogy van, magyarázatok nélkül.

Óh bárcsak adható lenne, mi a lélekben megfogan, bárcsak érezhetné mindenki azt, amit most én érzek…

Aki szeret, annak több adatik. Több a szenvedésből és az elviselés terhéből. Igazi súlynak hat, a vállad is fáj. Adni kell, mert elpusztít erőd, adni kell, mert szomorúság költözik beléd, a szeretet élni akar, életben lenni bárhova is tévedjen be.

A szeretet hírt visz mind hova eljut, üzeni az Igazat, a Reményt, a lét csodáját.