(A szerző a debreceni ref. egyház lelkipásztora, az MTA lev. tagja és a debreceni főiskola egyháztörténelem tanára. Az idézett mű a hallgatói kérésére született, hogy ne kelljen annyit jegyzetelniük az órán, s a kiadás költségét is a diákok állták.)

BEVEZETÉS

p2. Az egyháztörténelem azon tudomány, mely az egyház életének multját terjeszti elő, vagyis okszerűen s kellő rendszerben és egybefüggőleg előadja mindazon fontosabb változásokat és fejlődési mozzanatokat, melyeken az egyház, alapíttatásától fogva a jelen időkig keresztülment.

p2. lábj. Az egyház fogalmának szigorú meghatározása nem kevés nehézséggel jár. Az egymástól eltérő, sőt ellenkező felekezeti és teológiai álláspontok és irányelvek gátolják a tiszta egységes fogalomra való jutást. Pl. egy római kat. író így határozza meg az egyházat: "Az egyház a hívők látható egyesülete, az Istentől alapított pásztori hivatal vezérlete alatt, amely hivatalnak legfőbb birtokosa a római pápa, mint Szent Péter hivatali utóda." Allzog szerint az egyház: "a hívők vallásos társulata, melynek feje a Krisztus, s melynek tagjai egy közös hitvallással s ugyanazon sákramentomokkal bírnak, s a Szent Lélek által vezérlett apostoloknak s különösen Péternek és Péter törvényes utódainak a püspököknek vezérlete alatt állnak." Protestans írók szerint az egyház vagy a keresztyénség fogalma már szélesebb körű, s kiterjed mindazokra, kik a Krisztusban mint megváltóban hisznek s az ő általa kitűzött célok felé törekszenek. Kurz szerint "az egyház a Krisztus által alapított üdvintézet a földön; célja a Krisztustól jött üdv terjesztése; nyilvánulára jő azok társulatában, kik amaz üdvben részesek; feje Krisztus, az Istenember, az erőnek jobbjára emeltetve."

p6. Az egyháztörténelem forrásai - A történelmi források vagy nyilvánosak - hivatalos tekintéllyen bírók - vagy magán eredetűek. Nyilvánosak azok, amelyek hivatalos testületektől vagy hatóságoktól eredtek pl. a zsinatok jegyzőkönyvei, végzései; egyházi főnökök hivatalos iratai, kathekizmusok, liturgiák, vallásügyekre vonatkozó országgyűlési törvények, fejedelmi rendeletek. - Magán eredetűek pl. a szemtanuk levelezései, naplói, emlékiratai, tudósításai, történelmi rajzai, melyek a valódi történelmi értékre nézve gyakorta felülmúlják a köztekintéllyel bíró forrásokat.

p14. Az egyháztörténelem irodalmi fejlődése -

1) az újszövetségi szent könyvek némelyike, nevezetesen az apostoli cselekedetekről írott könyv, s az apostoli levelek történelmi pontjai. -
2) A 2. sz. közepén a kis ázsiai Hegesippus szedett össze az apostoli korra vonatkozó történelmi hagyományokat, de csak töredékekben maradt fenn Eusebius művében. -
3) Eusebius caesareai püspök, Nagy Konstantin császár kortársa és kegyeltje, tartható az egyházi történetírás atyjának. Előtte felnyíltak a birodalom levéltárai s művei, mely a 324-dik évig terjed. -
4) 4. sz. végén élt Philippus Sidites diakon, ki egy terjedelmes de hibákkal teljes egyháztörténelmi művet írt, mely elveszett. -
5) szintén elveszett az arian felekezethez tartozott Philostorgius egyháztörténelmi műve is. -
6) Az 5. sz.-ban három derék folytatója támadt eusebius művének, um. Sokrates konstantinápolyi ügyvéd 540 körül, egyszerü tárgyilagos előadással és elfogulatlan itélettel; - Sozomenus szintén konstantinápolyi ügyvéd, kinek műve már sok oda nem tartozókat tartalmaz - és Theodoret kyrosi püspök Mesopotaniában, kinek műve legrövidebb, de egyszersmind legjelesebb is. -
7) A 7. sz. elejéről Evagrius antiochiai ügyvéd műve érdemel figyelmet, mert kitünő tudományossággal, de egyszersmind az egyházi igazhitűség melletti tulbuzgalommal vagyon írva.

p15. A nyugati egyház kebelében már csekélyebb értékű mozgalmakat találunk.

1) Rufinus aquilejai presbyter az 5. sz. elején Eusebius művét fordította latinra, s folytatta azt 395-ik évig, kevés hitelt érdemlő adalékokkal. -
2) vele egyidőben Sulpicius Severus fr. presbyter irt egy historia sacra c. művet, mely a világ teremtésétől az 5. sz. elejéig megy szabatos, világos és ékes előadással. -
3) A 6. sz.-ban Cassiodorus főember indítására Epiphanius ügyvéd latinra fordította eusebius fent említett három folytatóinak művét, s Rufin művével együtt ezen historia tripartita volt a kézikönyv és forrásgyűjtemény az egyháztörténelemre nézve az egész középkor folyamán a nyugoti egyházban.

p16. A voltaképeni egyháztörténelmi irodalom és az egyháztörténelem mint tudomány, a reformatio szülötte. A reformatio ugyanis önfentartása és fejlesztése érdekéből, indittatva és kényszerítve érzette magát nem csak a szentítás tartalmának, hanem az egyház multjának tüzetes megösmerésére és felhasználására is, mert csak igy lehetett a római egyház történelmi alapjait megrendíteni s a reformatio irányát és tételeit a történelem szempontjából is igazolni. Ily célból jöttek létre Flac Mátyás (Mathias Flacius Illyricus) magdeburgi lelkész vezérlete alatt s többek közremunkálásával az un. Magdeburgi Centuriák, melyek 13 nagy kötetben 13 század okmányos történelmét közlik nagy bőséggel és birálati választékossággal. Ezen centuriák ellenében s a római egyház védelmére írta a kitünő ifjú tudós a vatikáni könyvtárnok Caesar Baronius (1538-1607) a maga Annales c. művét, mely 12 kötetben 12 század történeteit adja elő, s mely irójának a bibornoki méltóságot szerzette meg, sőt majdnem a pápai székre emelte őt.

p17. Később Hottinger zürichi tanár kisérlette azt meg, hogy saját felekezete érdekében egy a magdeburgi centuriákhoz hasonló művet hozzon létre, amely létre is jött és világot látott a 17. sz. közepén 9 kötetben. E mű csak a keleti és helvét egyházak története mezején támaszkodik biztos forrástanulmányra.

p18. Az egyetemes egyháztörténelem, az uralkodó viszonyok hatalmánál fogva, egészen a 18. sz. elejéig felekezeti pártérdekek szolgálatában állott. Arnold Gottfried német lelkész és tanár kisérlette volna meg először a független tudomány és pártatlanság álláspontjára emelni azt. Kisérlete rosszul ütött ki, s műve nem lett egyéb mint a kisebb felekezetek elfogult vádirata. A mi Arnoldnak nem sikerült azt elérte a nagy Mosheim Lőrinc, göttingeni tanár, ki az egyetemes egyháztörténelmet mind az irodalom, mind a főiskolai oktatás mezején a független tudomány valódi álláspontjára emelte. Ő méltán az újabbkori egyháztört. atyjának tekintendő. (megh. 1755.)

p26. Az egyháztörténelem korszakai. I. korszak: Az egyház alapításától nagy Konstántinig 33-312. Az egyházak külső nyomatás és üldöztetés alatti fejlődése. - II. korszak: Nagy Konstantintól nagy Károlyig 312-814. A keresztyénségnek mint uralkodó vallásnak s államegyháznak kifejlése. - III. korszak: Nagy Károlytól a reformatioig. 814-1517. A pápai hatalomnak mint nem csak az egyház, de az államok felett is uralkodónak kifejlése. - IV. korszak: A reformatiotól a westphaliai békéig 1517-1648. A protestantizmusnak, mint a római katholicizmus és pápaság ellentétének s a lelkiösmeret szabadsága képviselőjének tanszerű megállapítása és államjogi biztosítása. - v. korszak: A westphaliai békétől korunkig. 1648-1864. Az egyháznak a felekezeti érdekekkel s a művelődés ellenséges irányzataival való küzdelme.

p26. Lábj. Az egyház története azon ponton kezdődik amelyen az egyház mint ilyen létre jö. E pont nem más, mint az első keresztyén gyülekezet megalakulása. Jézus élete különálló előadás tárgya szokott lenni. Jézus életében a természetes és természetfeletti annyira vegyítve vannak és áthatják egymást, miszerint ezeket egymástól különválasztani lehetetlen. A történelmi tudományos kutatás és előadás a természetfelettieknek s általában az isteni kijelentés örök igazságainak és tényeinek felfogására önmagában nem képes.

p28-29. ennélfogva több tekintélyes egyházi történetírók példáját követve Jézus életének előadását az egyháztörténelem köréből én is kihagyhatónak tartom. tekintve azonban saját hallgatóim szükségére, pótlékul előadom Jézus életéről (források helvét red. felsőiskolai könyvekből) - "Minekutána az Isten sok rendben és sokképen szólott volna régen az atyáknak a próféták által: ez utolsó időkben szólott nekünk az ő fija által." - "Miként a zsidó nép vallása, Istennek arra hivott embere Mózes által, az ősatyák vallásának folytatásává és időszerű fejleményévé lőn, úgy a keresztyénség, isten akaratja szerént egy oly kijelentmény, melynek rendeltetése volt az 1500 évvel az előtt szinte Isten által kijelentett ó szövetségi vallást megújitani, megtisztitani és tovább fejleszteni. - "Jézus Krisztus Isten által kiválsztatott a végre, hogy az újonnan hirdetett ige által legyen minden népek megváltójává. Az ő küldetése által töltek be a korábbi isteni igéretek." - "Szabadon és nyilván hirdette Jézus az ő új tudományát, s vitte véghez isten csudatételeit, de a földi müködése csak három évig tartott. tizenkét barátja - tanitványai, kiket maga választott, voltak folytonos kisérői s lettek későbbeb főbizonyságai és hirdetői a "názáretbeli Jézusnak" a ki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt." - Kurz: "Minekutána eljött a teljes idő, kibocsátá Isten az ő fiát, ki asszonytól lett, ki a törvény alá adta magát, hogy azokat akik a törvény alatt valának, megváltaná, hogy fogadott fiuságot vennének." - "Minekutána Keresztelő János, az ó szövetség legnagyobb s legutolsó prófétája, bűnbánathirdetés és bemerítés által útják elkészítette, megkezdette életének 30-dik évében a maga, törvényt és jövendöléseket betöltő működését. Tizenkét kiválasztott tanitványával járt széjjel Palesztina földén, tanitván az Isten országáról, segitvén, gyógyítván s csudák és jelek által isteni küldetését és tudományát megbizonyítván. A fariezeusok üldözték, a saduceusok lenézték őt, a nép ingadozott a magasztalás és megvetés között. Három évi tanitói működés után, a nép örömkiáltásai között királyilag bevonult a királyi őseinek városába. De ugyancsak a nép, midőn magát politikai s testi messiási reményeiben megcsalatva látta, néhány nap múlva igy kiáltott: feszítsd meg őt! feszitsd meg őt! Igy szenvedte ő, az atyának kegyes tetszése szerént az áldozathalált a keresztfán az egész világ bűneiért... De az élet fejedelme nem maradhatott a halálban. Föltörte a pokol kapuit s megnyitotta a sir zárait, s a harmadik napon feltámadt megdicsöült testben. Még negyven napig tartózkodott a földön, emberi véges korlátozottságban, s felavatta tanitványait az evangyéliomnak minden népek közötti hirdetésére. Azután a mennybemenetel által visszavette azon isteni alakot, melyről az emberrélétel által lemondott volt, s most mint Istenember az erőnek jobbján ül ... mignem egykor mindenek bevégzése végett vissza fog jönni, s dicsőségben látható lészen."

p13. Jézus 12 tanitványa:

1) Simon, Jónás fia, besaidai halász Galileából, Jézus őt Kepheásnak vagy Péternek, azaz kősziklának nevezte. -
2) András, Péter testvére, -
3) János, Zebedeus fia, szintén halász Kapernaum vidékéről. -
4) Jakab, János testvére, ki idősbnek neveztetik. -
5) Jakab az ifjabbik, Alphaeus fia, Krisztus unokatestvére. -
6) Filep, Betsaidaból. -
7) Bertalan. -
8) Simon, Kanai fi, ki Zelotesnek, buzgalmasnak neveztetik. -
9) Tamás vagy Didymus. -
10) Máté, vámszedő a Tiberiás tengere mellett. -
11) Judás, Taddeus vagy Lebbeus, az ifjabb Jakab testvére. -
12) Judás, Károthi fi, az áruló, kinek helyébe későbben, a hetven tanitvány köréből Mátyás választatott.

ELSŐ KORSZAK - AZ EGYHÁZ ALAPÍTÁSÁTÓL NAGY KONSTANTINIG - 33-312.

p31-32. A rómaiak és görögök s más pogány népek vallása és erkölcsisége a legvégsőbb romlottság pontjára hanyatlott le. Az ősforrásaiban tiszta természeti vallás, képmutatássá, csalássá, s gyakorta az erkölcsi érzületet mélyen sértő undok szertartásokká aljasult. A nép kebelében vakhit, babona, és tudatlanság, a műveltek között teljes hitetlenség lett uralkodóvá. Az örök emberi jogokat és emberi méltóságot a zsarnokság vagy nemzeti kevélység porba tapodva tartá; az ember értékét születése s társadalmi állása határozta meg, s innen származott a rabszolgák és nők teljes megaláztatása. .. Ily helyzetben a pogány népek között is fel-feltünt bizonyos titokszerü homályos óhajtozás, egy jobb jövendő, s egy oly vallás felé, mely az elhagyatott lelkek magasabb vágyainak és erkölcsi érzületének megfelelni képes legyen.

p32. Palesztina az egyház szülőfölde, már darab idő óta szinte a római birodalomhoz tartozott, s nem csak társadalmi önállóságát és függetlenségét, de vallásának egykori tisztaságát is elvesztette. A keresztyén egyházi alapittatása idején három vallási párt létezett a zsidók között, u.m. farizeusok, sadduceusok és essenusok pártja. A farizeusok rabszolgai lélekkel tapadtak a törvény holt betüihez, a hagyományokhoz s a szertartásokhoz, s a szellemmel nem gondolva semmit, puszta gépiességgé aljasították a vallást. Gyűlölettel tekintettek a rómaiakra s a Messiásban földi, szabadítójokat s a nemzeti függetlenség fegyveres helyreállítóját várták. A sadduceusok megvetve a hagyományokat csupán a szent könyvekhez ragaszkodtak, de ezeket könnyelműen s zabolátlan szabadsággal magyarázták; hittel, vallással, erölcsiséggel minél kevesebbet gondoltak, nem hitték még a lélek halhatatlanságát sem; az élvezet volt egyik főelvük, s a nemzeti szabadság és függetlenség, minél kevesebb értékü vala előttük. A harmadik s legkisebb pártot az essenusok alkották, kik a világtól elvonulva s minden élvezetet kerülve, vallásos merengésekben tölték napjaikat.

p33. A samaritánusok már, nem az említettekhez hasonló pártot alkottak, hanem a zsidó népnek a pogánysággal vegyült s épen ezért a zsidók által mélyen gyűlölt töredékei valának. A mózesi könyveket megtartották, de a próféták nagyszerű sejtelmeit nem ösmerték.

p33. Mindezen körülmények egy részben előmozdítói de más részben igen erős akadályai valának a keresztyénség terjedésének. A zsidók nemzeti kevélysége, külsőségekké aljasult vallása, s egészen harcias reményei a messiásról, nem türhettek oly vallást, mely nem csupán a zsidókra, de minden népekre tartozott; mely a holt külsőségeket megvetve, egészen lélek és élet vala, s mely szerént a messiás nem testi, hanem lelki szabadító. A pogányok pedig gyanúval s kicsinyléssel tekintettek a keresztyénségre, már csak azért is, mert az a megvetett zsidó nép kebeléből vette eredetét ... ezért a legerősebb ellentállásra szántál el magukat az ellen.

p34. Az első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben jött létre, i.sz. 33. évében, Krisztus feltámadása után 50 s mennybe menetele után 10 nappal, egy vasárnapon, pünköst ünnepén, melyet a zsidók az évi buzatermés zsengéjének bemutatása végett, s a sinai hegyi törvényhozás emlékére szenteltek. (lábj. Pünköst jelent ötvenediket, itt ti. napot. - Az egyiptombóli kivonulás után az ötvenedik napon hirdettetett ki a törvény a sinai hegyen; a zsidó húsvét a passa után az ötvenedik napon tartatott a zsidó pünköst. - szintúgy nálunk keresztyéneknél is a húsvét utáni 50-dik napra esik a pünköst.)

p34. Midőn ez ünnepen a tanitványok s Jézus több hívei, mintegy 500-an egy helyen egybegyűlve valának, az apostolokat ellenállhatatlan erejű lelkesültség s rendkivüli bátorság szálotta meg; Jézus céljai most tüntek fel előttök tiszta valódiságban, s az isteni tanító személyes és tudománya iránt szeretet, az önfeláldozási készség magaslatára emelkedett fel lelkökben. Ekkor előáll Péter az apostolok egyike, s oly elragadó beszédet tart a jelen tömeghez, melynek következtében tüstént háromezren tettek vallást büneikről s a keresztség által felavattatva tagjaivá lettek a keresztyén egyháznak. .. Ezen gyülekezet tagjai azonban nem szakadtak el mindjárt a zsidók vallásos társulatától, megtartották a mózesi törvényeket, résztvettek a közisteni tiszteletben, s azon reményben éltek, hogy nem sokára, honfiaiak egész tömegét megnyerik a keresztyénség ügyének.

folytatása következik...