Az ember hajlamos arra, hogy meghatározza a szabad mozgását, azt amit ő úgy gondol hogy akar hogy megtörténjen vele. De mi van akkor, ha ezt mondjuk már megélted és minden vágyad (az a nem túl sok), megtörtént veled és már nincs több amit úgy akarnál, de azért még nagyon is szeretsz élni és nem vágyódsz elmenni. No akkor jön el az életedbe a Sors, nem mintha addig nem övezte volna az utad, de ilyen helyzetben teljes egészében megengeded hogy a Sors lépjen előtérbe az irány meghatározásában.

 

Nagy sorsfordulatokat az életben – ahogy a neve is kimondja – a Sors idéz elő, és nem te a nagy akaratoddal, vágyaiddal. Az életben a dolgok látszólag csak úgy megtörténnek, de ha elkezdesz figyelmes lenni és elemezve nézni ’a csak úgy megtörtént’ mindeneket, akkor rájössz, megláthatod a tendenciát, a rendszerességet és vagy a választ a történések között. A választ arra, hogy mi végre vagy itt, ki is vagy te valójában és mi az a sors feladat, amelynek beteljesítésére te – még emlékezeted elvesztése előtt – vállalkoztál.

 

A sors feladatod te magad vagy. Ha keresed önmagadban ezeket a válaszokat, hogy ki vagy és mi végre vagy itt, akkor rálelsz az útra, arra amire már ráléptél egykoron, de most járod is, azzal hogy mész és keresed. Hogy mikor van az, amikor sem nem kell keresned és mégis a sors történtet meg veled valamit az olyan helyzet, mint amikor sebességben van már az autó, de nem kell váltanod vagy túlzott erőt kifejtened ahhoz, hogy a következő helyzetbe megérkezz. Már visz a motor.

 

Mit akarok mondani? Azt hogy ha eljutsz odáig, hogy már nem a vágyad, a személyes óhajod óbégat benned, (tárgyakat akarok, utazni akarok, partnert akarok, pénzt akarok, bejelentett állást akarok, szerető szülőket akarok, ’a bármit’ akarok…) akkor felismerheted hogy az életed nagyszerűen halad mindenféle vágyódás nélkül is, sőt meglepő de sokkal hatékonyabban és gyorsabban fejlődik, halad az életed mintha te cselekedtél volna, ha te tettél volna.

 

Az egész fenti leiratnak az alapja a bizalom, az ősbizalom a Szentlélek erejében, amit mi sorsnak aposztrofálunk, pedig a Sorsunk mögött egy Létező Gondviselés nyugszik. Ki más rendezné a dolgokat neked úgy, hogy tökéletesen érezd benne magad? Csak az aki tökéletesen ismer. Te nem ismered magad tökéletesen, egy másik ember sem ismer senki más embert sem tökéletesen, akkor miért várod el, hogy a te teremtésed valaha is tökéletes lehessen? Nem lehet az, viszont akkor, ha megengeded hogy a Szentlélek rendezze köréd a valóságot, akkor élvezheted a tökéletességet, olyan formán, ahogy te meg sem merted volna álmodni, mert hiszen csak azt tudod megteremteni, amiről egyáltalán már fogalmat alkottál, vagy amiről tudomással bírsz, enélkül mit teremthetnél? Többet annál biztosan nem.

 

Viszont a Sors egy szabott program. Ideje van, ereje van, helyzete van, illata és színe van. Meg mered úgy élni az életed, hogy mindenkor csak a Sorsra hagyatkozol? Vagy annyira bátor és vakmerő? Persze ezt csak a környezeted fogja rólad gondolni, mert te közben nem vakmerőnek és bátornak hiszed magad, hanem egyszerűen csak tudod, hogy él benned az ősbizalom. Ugye él benned?

 

Az ősbizalom a magyar ember legnemesebb sajátsága. Mert tudja, tudtán kívül is tudja, érzi hogy van a Jóisten és majd amikor kell elküldi őhozzá is a Szentlelket, vagy azokat az angyalait akiket Ő oda akart küldeni. Mert minden mögött egy szándék van, de ez legyen az emberen túli szándék. Próbáld meg, add meg magad, ne légy gyáva, hiszen tudod hogy ott van benned, ott lakik benned az ősbizalom. Belefeküdni a semmibe, áramlani a nem tudod mivel, de közben mindenben felismered a tökéletességet. Ez az ősbizalom és a vele járó szeretet, szerelem hullámzása. Mely – míg nem akarsz te mást – örökké veled marad, te örökké szerelmes leszel. Ez a te hazád, a Szentlélek hullámzó tenyerén való élet. Egy folyam, mely mindenhol és mindenhogy tökéletes. Próbáltad már?