Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hiduizmusba – Akkord Kiadó 2001.

13. o. Mintegy 800 millió ember vallja magát hindunak a világon. A hinduizmus nem rendelkezik ismert alapítóval, s kezdetei a történelem előtti időkre nyúlnak vissza. Kétségkívül ez a legősibb világvallás. A hiduizmust a vallás követői szanátana dharmának, azaz örök törvénynek nevezik.

17. o. Azt az egyetemes törvényt jelenti, amely az egész világot kormányozza, s amely már a teremtés előtt is létezett.

19. o. A Véda birtoklói magukat árjáknak, azaz nemeseknek nevezték.

20. o. A hindu birodalmában egyetlen utalást sem találhatunk arra, hogy az ősök Indián kívüli területekről érkeztek volna. Az Indusvölgyi civilizáció pusztulását nem valamiféle erőszakos esemény (külső invázió), hanem a térségben végbemenő, jelentős földrajzi változások és a kiszáradás miatt bekövetkező fokozatos elnéptelenedés idézte elő. Az Indusvölgyi civilizáció népei és a védikus árják által lakott területek között jelentős átfedések vannak. India őslakosainak – akiknek kőkori kultúrája több mint fél millió évre visszamenőleg kimutatható – hagyományai is hatással voltak a hinduizmusra.

22. o. Szólnunk kell még az India egész déli részén elterjedt magasan fejlett dravida kultúráról, mely feltehetően régebbi az északi, szanszkrit nyelvű védikus kultúránál. Bizonyíték van arra, hogy egyes dravida szavakat és kulturális fogalmakat a védikus népek átvettek. Nyelvészek dravida elemeket mutattak ki a Rigvédában és a későbbi védikus szövegekben is. Kétségtelen, hogy több dravida szertartás, mítosz és vallásos gyakorlat maradt fenn még az árják dél-indiai betelepedése után is, és a dél-indiai hinduizmus máig számtalan, sajátos északon ismeretlen jellemvonással rendelkezik.

92.o. A Siva hit eredete mélyen India múltjában gyökerezik. Egy, az Indusvölgyi civilizációból származó pecsételőn egy fején szarvakat viselő alak látható, állatokkal körülvéve. Feltételezések szerint az alak Siva Pasupati (Siva az állatok ura). Egy másik pecsételő egy keresztbetett lábakkal ülő, láthatóan mély meditációban lévő férfit ábrázol, akiről úgy tartják, hogy ő Siva Mahájogi (Siva a nagy jogi). Ezenfelül Harappa és Mohendzsodáró ásatásainál több linga (Siva fallikus szimbóluma) is előkerült. Az egyik legrégibbnek számító Siva mítosz, mely Daksa áldozatának elpusztítását írja le, azt a látszatot kelti, hogy Siva követői és a védikus vallás képviselői kezdetben szemben álltak egymással. A sivaizmus viszonylag későn vált a védikus tradíció elfogadott és tiszteletben tartott részévé, hiszen számos olyan, az őshonos törzsi vallásokból származó elemet tartalmazott, melyek igen távolinak tűntek a védikus világképtől.

93. o. A kora középkorra a Siva kultusz – különösképpen a déli vidékeken – Indra első számú vallásává vált. Néhány nagyobb királyság uralkodója saiva lett, és támogatta a vallás képviselőit. Lenyűgöző templomok épültek Siva tiszteletére. A Siva-Puránák, a sivizmus bibliái. E szövegek nagy részletességgel mesélik el azokat a mítoszokat, amelyek Siva hírnevét megalapozták: elsődleges céljuk annak bizonyítása, hogy a hatalmas isten képes elpusztítani ellenségeit és megvédelmezni híveit. A visnuizmus és a sivizmus között – a számos párhuzam ellenére – létezik egy alapvető különbség: a saivák még ma is bemutatnak állat áldozatokat, amit a vaisnavák visszataszítónak tartanak. A sivizmushoz kezdetben szigorú, gyakran mértéktelen önsanyargatás társult. Sivát a nagy jóginak tartották, aki a legmagasabb szintű vezeklést hajtja végre.

95. o. Lakulin (Siva egyik avatárja): Pásupata-szutra. Öt fejezete mind a szenvedések megszüntetésével foglalkozik. A megkötözött személyt Pausnak (jószág) nevezik, akit az illúzió, a becstelenség, a ragaszkodás és a tudatlanság köteléke tart fogva. Az igazi úr Siva, aki a megfelelő szertartások segítségével – pl. szent formulák ismételgetése, meditáció, hamufürdő vagy az éneklés és tánc – segítségével a lelket a megszabadulás állapotába vezeti.

96. o. A megszabadulás eléréséhez tudásra kell szert tenni, végre kell hajtani a szertartásokat, vezekelni kell, erényes életet kell élni. Siva a legfőbb valóság, aki független, tiszta, öntudatos, mindent tudó, minden bűntől mentes, jóakaratú, mindenható és üdvös. Siva benne rejlik a teremtésben: egyszerre hím-, nő- és semleges nemű. Fizikai formája a mester (guru), akit azért küld a földre, hogy megmentse a lelkeket az újjászületések (szanszára) körforgásából. Mint örökké kegyes (Szadásiva) öt fontos cselekedet hajt végre: kegyelmet gyakorol, megtéveszt, pusztít, biztosítja a folytonos létezést és megindítja a teremtést.

97. o. Az embert fogva tartó kötelékek a karma, mely újabb létezéshez vezet; a májá, mely a fejlődés és a hanyatlás kozmikus folyamatát foglalja magában; és az anava, az énközpontú létezés, mely eltorzítja a valóság észlelését. A kötelékektől való megszabadulás közvetlen eszköze a beavatás, de beavatás nem lehetséges tudás nélkül. A tudás előfeltétele a jóga, a jógát meg kell előzze a rituális cselekedetek elsajátítása, míg a rituális cselekedetek csak tiszta életvitelű emberek által gyakorolhatók. A tudás három rétű: a lélek, a világ és az úr ismerete, melyek közül kizárólag az utolsó vezet a megszabaduláshoz. A megszabadulás nem más, mint sivaság, a minden emberben ott rejtőző isteni természet kinyilvánítása. Azok, akik megszabadultak, eggyé válnak Sivával. Cselekedeteik, melyeket embertársaik jónak vagy rossznak tartanak, már nincsenek hatással rájuk. Túl vannak már a jó és a gonosz kettősségén és tettei egyben Siva tettei is.

98. o. A boldogságot az ember úgy érheti el, ha felismeri az önmagában rejlő Siva természetet. A legfőbb cél „Sivává válni" és megkísérelni visszaszerezni eredeti, univerzális természetünket.

100. o. Siva erőszakossága és dühkitörései közmondásossá váltak az indiai vallásos tanításokban. Mindamellett ugyanez a tradíció azt is megerősíti, hogy Siva amilyen könnyen haragra gerjed, olyan könnyen meg is enyhül és kész kivétel nélkül bárkit áldásában részesíteni. A saiva templomok jellegzetessége a zord, dísztelen belső tér, melyben általában csak egy linga áll, Siva jelenlétét jelképezvén.

101. o. Siva szokásos dührohamainak egyike alkalmával egy nagy tömegre rontott és válogatás nélkül kaszabolta le az emberek fejeit vagy végtagjait. Amikor felesége felháborodottan tudatta vele, hogy saját fiát is lefejezte, Siva ígéretet tett rá, hogy megmenti a gyerek életét. Ám a holttest mellett csak egy elefánt fejet talált, így ezt illesztette a fiú nyakához, akinek ettől fogva mindörökké ilyen külsővel kellett élnie.

102. o. Siva Natarádzsa (a tánc ura) amely művészi ábrázolás magában foglalja a teljes saiva filozófiát. A tűzkörrel övezett négykarú Siva a középpontban helyezkedik el, és egy összegörnyedt alakon táncol. A táncoló Siva a világ teremtője, fenntartója és pusztítója, továbbá az emberi lelkek megmentője is egy személyben. Bal lába alatt „ápaszmára", a „bűn embere" fekszik leigázottan. Siva felemelt jobb lába azt szimbolizálja, hogy az isten kész eltörölni hívei karmáját és megkönyörülni rajtuk. Egyik kezében az oltalmazó hangot jelképező dobot, másikban a világot elpusztító tüzet tartja. Csomókban font hajában kígyók tekerednek, nyakában pedig koponyákból készült láncot visel. A koponyák mindegyike egy-egy Brahmát, azaz az egyes világkorszakok urait jeleníti meg. Siva túléli mindegyiküket. A tűzkör a szanszárát, a múlandó jelenségvilágot szimbolizálja.

103. o. Indiában a mai napig fennmaradt az a tradíció, amely szerint a legfőbb istenséget nőneműnek tartják. Ez később a patriarchális társadalmak kialakulásával háttérbe szorult. (A védikus kor patriarchális, lásd a férfias indra, mint a védikus panteon legfőbb istene.) Az istennő tisztelet mindenkor a visnuizmus és a sivizmus szerves részét képezte. A saiva tantrikusok az istennőt egyenesen a Sivát éltető energiával (sakti) azonosítják. Siva a saktija nélkül élettelen holttest.

119. o. Önmagunk megismerése (metafizikai értelemben) az upanisadok tanításainak valódi célja. Csak önmagunk megismerése által válhatunk azonossá valódi önmagunkkal, csak így találhatunk rá életünk valódi céljára. Aki megismerte önmagát, önnön lelkének természetét, az mindent megismert, hiszen a lélek azonos az Abszolúttal (Brahman = világszellem).

120. o. Nincs semmi a brahmanon túl, ez minden lét és minden kutatás végeredménye. A végső valóság ismerete nem a világról szerzett különféle ismeretek összesítésével, hanem azok meghaladásával sajátítható el. Csak akkor juthatunk el erre a szintre, ha felhagyunk minden érzékszerveken és spekuláción alapuló tudással, felismerve azok értéktelen voltát.

123. o. A vágy nélküli cselekvés gyakorlata, melynek középpontjában isten áll, s mely karmikus kötelék helyett a megszabaduláshoz vezet (Bhagavad-gitá). Az upanisádok más utat kínálnak. A felsimerés, bölcsesség, tudás szünteti meg a karmát és vet véget az újjászületésnek. Amikor minden tudatosságot visszavonunk az érzékszerveinkből és az elménkből, akkor minden testi tevékenység és viszony észlelése megszűnik. Az a személy, aki elérte ezt az állapotot, többé már nem mondja a testére, hogy „ez én vagyok" és nem mondja a testet ért hatásokra, hogy „ez az enyém". Ily módon az upanisádok azt tanítják meg, hogyan szabadulhatunk meg a betegségektől, az öregségtől és a haláltól. Ez a megszabadulás nemcsak a testi tudatosság megszüntét jelenti, hanem annak végtelen kiterjesztését is, hiszen az átman (önvaló, én, lélek) nem más, mint a brahman.

124. o. A megszabadulás nem a világ elhagyása, nem egy út valami felé, hanem egy kezdettől fogva létező, de eddig fel nem ismert állapot megtapasztalása. A bölcsesség nem a minket körülvevő dolgok ismerete, hanem annak a tudása, hogy valódi énünk halhatatlan és kötöttségektől mentes. „A karma lepereg a brahmant ismerőről."

Veronica Ions: Indiai mitológai – Corvina 1991.

42. o. Rudra, Siva védikus elődje a viharok és a villám vörös istene. Siva örökölt méltóságként követelhette, hogy ő legyen a pap az istenek között, és hogy ismerjék el isteni fensőbbségét. Brahmával ellentétben Sivában egyesültek védikus őseink, még a védikus kornál is régebbre visszanyúló tulajdonságai. Az eposzok szerint erejének forrása a vezeklésben rejlett, mintsem az áldozatok bemutatásában. Egy alkalommal Siva annyi erőt gyűjtött, hogy az összes többi isten fölé kerekedett. Történt ugyanis, hogy az aszurák brahma kegyébe részesültek. Ez abból állt, hogy az övék lett három vár, amelyek csupán az istenek számára voltak bevehetők. Biztos bástyáikról az aszurák megtámadták az isteneket. Indra az istenek királya Sivától kért tanácsot. Siva azt felelte, hogy átadja erejének felét az isteneknek. De az istenek Siva erejének felét sem bírták elviselni, ehelyett ők adták át a saját erejük felét Sivának, aki le is verte az aszurákat. Csakhogy az isteneknek nem adta vissza erejüket, hanem megtartotta magának és attól fogva mindörökké ő volt a legnagyobb isten. Sivát gyakran ábrázolják démonölőként, amikor egy aszura testén táncol, akinek Natésa a neve. Felmérhetetlen a segítsége abban, hogy erőt ad a harcosoknak. Ebben a szerepében nem részrehajló, kész segíteni bárkinek, aki őt, mint istent tiszteli.

43. o. Siva harmadik szeme akkor jelent meg a homloka közepén, amikor egy nap Párvati játékosan eltakarta Siva szemét, ezáltal sötétségbe borította a világot és a pusztulás veszélyének tette ki. Sivának ez a harmadik szeme hatalmas fegyver, mert ha ezzel a szemével néz, tűzzel tudja elpusztítani ellenségeit. Ezzel a szemével öl meg minden istent és más teremtményt a világegyetem időről-időre történő megsemmisítése során.

Síva ábrázolás

Siva fegyverei: harmadik szem, a háromágú szigony (Pináka), kard + íj (adzsagava), bunkósbot, amely koponyában végződik (khatvánga), három kígyó rátekeredve, amely halálos marású. A fegyverek mellett Siva személyes jelképeinek legtöbbje az istenség erőszakos vonásait sugallja, amelyekről általában ismert. Ilyen pl. a kígyókból álló fej ék és a koponyákból összefűzött nyaklánc, amelyet Bhútésvaraként, a rossz szellemek és lidércek uraként hord, amikor a temetőkben kísért.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai 1. –
1988. Könyvértékesítő Vállalat

324. o. A hindu vallás: India népeinek a védákból, a brahmanizmusból és a népies szokásokból álló keverék-vallását nevezzük hinduizmusnak. Egyrészt a régi brahmanizmus hitvilágát teszi magáévá, istenalakjai innen származnak, másrészt a népvallásból gyarapszik. A védák vallása: áldozatokkal a cselekedetek útján; a buddhista, dzsainista bölcsek: a tudás útjára tértek; a hinduizmus legjobbjai: a teljes odaadás útján akarnak üdvözülni.

327. o. Siva a hegyek királya, aki a Himalaya hegység Kailasa nevű hegyén lakik, felesége Parvati, a hegyek leánya. Siva kegyelmest jelent, ezt a nevet azonban csak az épp ellenkező jellemétől való félelem adja az emberek szájába, Siva valójában az ősi Rudra szerepét és feladatát tölti be. Siva nemcsak rombol, hanem épít is, nemcsak veszélybe dönt, hanem segít is kiszámíthatatlan szeszélyeiben. Sivának hozzá hasonló felesége van, aki éppoly ellentétes tulajdonságokból van összetéve, mint férjeura. Mint Sakti, a Szeplőtelen Szűz, aki az istennel nem valóságos, hanem csak misztikus házasságban él, a világ jótevője, ki férjénél közben jár, és mint az emberiség anyja gondoskodik az emberek üdvösségéről. Ebben a formájában bájos, koronával és virágokkal ékesített nőnek ábrázolják. Mint Kali, vad, kegyetlen és érzéki a romlás és a halál istennője, kinek kultusza a legdurvább kicsapongássá fajul. Ebben a formában vad és torz nőnek ábrázolják.

Venika Mehra Kingsland: A hinduizmus –
Kossuth Kiadó 2000 Budapest

18. o. Brahma a teremtő hármasság (trimurti) első tagja. Visnu a világ fenntartója, míg Mahés közkeletűbb nevén Siva, a hármasság harmadik istenalakja, a beteljesítő és pusztító.

20. o. Siva, négy kézzel ábrázolják: az elsőben kézi dobot tart, amellyel a mindenség ritmusát szabályozza, a másodikban a megtisztulás lángját hordozza, a harmadikkal védelmet kínál, a negyedikkel megváltást. Az általa eljárt tánc a tándava, a teremtés és enyészet folyamatos, a kozmosz egészét felölelő táncát jelképezi, ez minden létezés és természeti jelenség alapja.

Síva tánca

21. o. Más alakban az önsanyargatás isteneként látjuk viszont, csapzott hajjal, ruhátlanul és hamuval összemázoltan. Néha harmadik szemet is festenek a homloka közepére. Ezt többnyire csukva tartja, ha viszont kinyitja, akkor nézése halált oszt. Azt a fajta bölcsességet testesíti meg, amely a hétköznapitól eltérő érzékelésből a spirituális látásból származik. Ábrázolják úgy is, hogy kígyók tekerednek a nyaka köré, fegyvere többek között a háromágú szigony, hátas állata pedig a Nandí (öröm, élvezet) nevű bika. A bika a férfierő és hatalom megszemélyesítőjeként a dharmát (igazságosságot és erkölcsi törvényt) képviseli.

Siva magában hordja és feloldja a teremtés ellentétes erőit és ezzel a mindenség teljességét juttatja kifejezésre. Natarádzsaként a teremtést és a pusztítást egyesíti magában. Félig férfi, félig nő alakjában a férfi és női teremtőerő – Siva és Saktia – olvad egybe.

22. o. Sivát mintaférjnek tekintik a nők. Szerető és nagylelkű feleségével, akit egyenrangú társként kezel, s miközben segítségére van fejlődésében, nagyra becsüli. Sivát mindig a gyengéd bánásmód jellemzi. Nagylelkűen osztogatja adományait és jótéteményeit bárkinek, aki kéréssel fordul hozzá, bár gyakran nincs tekintettel a következményekre. (Ilyenkor Visnunak kell kihúznia a csávából)

Pál József és Újvári Edit: Szimbólumtár –
Balassi Kiadó, 1997. Budapest

408. o. Siva név jelentése kegyes. A nemzőerő megszemélyesítője. Az idő, a halál és a pusztítás uraként is tisztelték. Teremtő és romboló aspektusaiban a kozmikus mozgás jelképe. Siva tánca: legyőzött ellenfelén, egy fekvő gnómon táncoló, egyik lábát emelő, négykarú, ékszerekkel ékesített, s láng koszorúval övezett fejdíszes, mezítelen férfi. Olykor androgün formában is ábrázolják, mint életet adó energia kettősségét. Felesége Durgá/Káli/Párvati = Anyaistennő. Fia Szkanda, Ganésa.

Ganésa ábrázolása

Rowena & Rupert Shepherd: Ezer jelkép –
Képzőművészeti Kiadó, 2004.

126. o. Siva a hindu háromság (trimurti) dühös istene. Siva a pusztító, a sötétséget (tamas) képviseli, hitvese Párvati. Két fő jellemzőjét tartja a kezében: a vajrát (villámot), illetve a shankát (stilizált kagylókürtöt). Siva rendkívül összetett istenség, mivel minden alkotás alapja a pusztítás, Siva pusztít, de teremt, létrehoz és helyre is állít. Jellemzi még a harmadik szem, a magas fokú érzékeléshez. A harmadik szemét csak akkor nyitja ki, amikor szabadjára engedi a pusztító erőket. Siva a világegyetem egyensúlyát tartja fenn.

Hans Biedermann: Szimbólum lexikon – Corvina, 1996.

149. o. Háromágú szigony: a hindu vallás szimbolikájában Sivára utal, illetve az isten három tulajdonságára (teremtő, megtartó, romboló) vagy múltjára, jelenére és jövőére.

Síva és a háromágú szigony