1. A minap fáradt voltam és kikapcsolódásra vágytam. Majd meg is tettem. De mit? Kirándultam, aludtam, vagy mást? Mindegy a mi. Valahonnan, valamiből kikapcsolódtam. Mintha kihúztam volna a dugót, nemde?
2. A kirándulás a szomszéddal jó program volt, amit együtt töltöttünk. Majd este betettem egy floppy-lemezt a számítógépembe és a kedvenc programomat betöltöttem. Vajon melyik volt valódibb és melyik volt a mű? Mert a magyar mindkettőt tölti és mindkettő program. De honnan töltöm? És ki írja ezt a programot? Talán az, akiből/amiből ki is kapcsolódhatok?
3. Tegnap áthívott a szomszéd beszélgetni, de mivel fáradt voltam, ezért a korábban megbeszélt programot töröltem. Majd elmosogattam és a konyhaszekrényről a koszt letöröltem. Eltávolítottam tehát amire nem volt szükségem. Vagyis akkor ki töröl? Hát én. De vajon a számítógépem háttértárából az adatokat leporolom vagy letörlöm? Hát persze hogy azt is törlöm.
4. A múlt hónapban a másik szomszéd lánya betöltötte a 18. életévét. Vajon rátöltötte az eddigi 17-re vagy írt egy teljesen új élet-programot magának és most csak egyszerűen betöltötte. Na de ha mégis, akkor is hova? Bizonyára az ő központi tudatosságába, mert a suliba mégse járhat egy winchesterrel*. Vajon ha ilyen tudósak vagyunk már 18 évesen, de korább is, hiszen akár a 11-ik életévet is be lehet tölteni, miért nem figyelünk fel hogy csak töltögetünk-töltögetünk. És akkor még nem is gondoltunk az egy hetes megérdemelt szabadságra, amit a Balatonnál töltünk minden évben. 
   Úgy lehet, hogy él bennünk, velünk, egy nálunknál okosabb komputer (talán a felettes én), amelyik valamilyen elv (legyen az sors vagy karma) szerint töltögeti nekünk az eseményeket. Mert a véletlen mögött is mindig egy ok áll.
5. Ha a kisöcsémet történetesen arcon törlöm, akkor a mozdulatommal megváltoztatom a hangulatát, mert ugye letöröltem a vigyort az arcáról.

Így már azt is boncolgatni kezdhetnénk, hogy az akaratunkkal, melyet szabadnak vélünk, mily egyszerűen írhatjuk felül – ha csak átmenetileg is – más emberek életprogramját.
Megfigyeltem tehát, hogy az életünk tele van számítógépes szakkifejezéssel. A számítógép azonban néhány évtizedes múltra tekint vissza, ami előtt már éltek magyarul beszélő emberek, így egyfelől megállapíthatjuk, hogy a komputerizáció a magyar agy járása alapján íródott. Ámbátor mást is megállapítani vélek: A komputerek előtt is már Időt töltöttünk, vagy programon vettünk részt s e fogalmakat egy talán nem feledett tudásból örökítettük át.

Ez talán nem más, mint a „Nagy Isteni komputer", az Isteni Rendező, ahol amióta világ a világ – azaz mióta a programokat megírta hozzá valaki (létrejött a teremtés az Ige által) – magyar észjárással teszi.
Töltsük tehát az időt szabadon, mert ez nem egy jogdíjas szoftver, hanem a mi életünk, amelyet hol álomnak látunk, hol pedig valóságnak. De a komputer „odakinn", programozása során nem tesz ezek közt különbséget, mert élet csak egy van, amiben mi úgy töltjük az időnket, vagy úgy kapcsolódunk ki, vagy úgy törlünk programokat, ahogyan a mi kis központi számítógépünk, a tudatos szívünk erre parancsot ad.
Igen? Nem? Töröl?

ui: Aki a számítógépet kiagyalta, talán az Istent modellezte le az anyagba, lebutítva. S mert megtette bálványt is adott némely népek kezébe, melynek imádata vélt hatalommal ruházta fel az azt ismerőt, értőt, irányítót.
Egészen a következő áramszünetig.

* Háttér adattároló a számítógépeknél.