ajon mitől működik a világ? A politikusoktól? Titkos társaságoktól? A gazdaság szereplőitől, netán apáinktól? A jóisten lenne a válasz? Talán egyik sem és egyben mindegyik is. Az élettér, amit élünk, már oly régen kialakult, hogy azt mi emberek nem találhattuk ki, nem mi adhattuk nekik a kereteket, és éppen ezért csak időlegesen lehetünk mozgatói, szervezői és persze élvezői is. Hihetjük, hogy vagyunk valakik, hihetjük, hogy a hatalom a kezünkben van, de néha mégsincs, és ez a 'néha' most megesik, sokakkal megesik. Mindez nem büntetés, bár annak élhetjük meg. Szidhatjuk is azt, aki elvette, talán még ölünk is érte; helytelenül. Valami megváltozott, és valami változik, a változás gyökerében a hatalmat látom, azét az erőét, amelyik mindent mozgat, amely engem is életben tart és amely mindeneket forgat önmaga körül. Nem nevezném istennek, nem nevezném sehogy, bár tudom, van neve, lényegtelen nagyság az én pici világomhoz képest hogy csak úgy neveket adjak, és elhelyezzem a Nagy Mozgatót. Szeretem őt, mert hiszek benne. Hiszek benne, éppen ezért szeretem Őt. Ha létező, márpedig annak kell lennie, viszontszerethet engem, és ő is hihet bennem, ahogyan én teszem ővele.

 

Apró tudatommal a jeleket figyelve követem mozgását, tetteit és csak kicsiny egyszerűségemben vélem érteni azt, ami Van. Ha elveszik a személyazonosságim, a személyem is elveszik, ha leég a házam, elég a lelkem is. Ha eltörik a kulcsom, már nincs oda belépésem. Ha meghal a társam, velehal egy részem is. Ha leáll egy ország, megbukik az agya is. Ha kiált a nép, sérült a nemzettest is. Jelek, értelmezések szabadon az elme és a fantázia szabadságával, azonban a gyakorlat sokszor bizonyítja, hogy a szimbólumok azonosságokra hívják fel a figyelmet, s aki ráér, olvashat belőlük. Úgy, ahogyan akar, szabadon. Ez a vélemény.

2007. október 13-án szombaton hogy-hogy nem, Budán a Várban, a koronázó templomunk mellett tetemes mennyiségű kristálykoponya kérte, hogy a világ több pontjáról ideérkezhessen, és itt közös akaratukkal tegyék azt, amit ők tudtak, hogy tenni akarnak. A koponyák eszközök, adattárolók, és hitem szerint összeköttetésben állnak a fent említett Nagy Mozgatóval. A koponyákat őrzők cipelik, önkéntes segítőik és munkatársaik ezeknek az értékes és misztikus tárgyaknak. Valamiért ekkor és itt meg kellett jelenniük. A koponya olyan, mint a Magyarok Koronája. Nem önmagát képviseli, hanem egy olyan erőt, tudatot, lelket, isteni részt, amelyik csak így, egy kis tárgy formájában mutatja meg magát az anyagvilágban. Mindez nem csak szimbolikus, annál sokkalta több, közvetítő, összekötő, áthozó, átvezető. Ezek a tárgyak mágikus erőt, kozmikus információt és egy magasabb elvet képviselnek és közvetítenek. Ilyen elveket, ilyen energiákat közvetíthettek azok a koponyák, amelyek Budára a Várba érkeztek az ősszel. Nem emberi akarat motiválta e találkozót.

A koponyák, ha épp nem közvetítenek, akkor egy ősi tudást hordoznak egy olyan világból, amelyik számunkra ugyan elsüllyedt, de a lényegi része, a tudás ezeken át megőrződhetett, és bizonyára meg is őrződött. A koponyák valószínűleg nem tudást hoztak, mert akkor itt tanulóknak is kellett volna lennie. Azt gondolom, hogy azért jöttek, hogy találkozzanak valakivel, aki itt van. Nem emberre gondolok, hanem egy másik koponyára. A magyar királyság koponyájára, arra a mágikus hatalomra és mindentudásra, amelyek alapot adtak a világtörténelem legfényesebb szakrális rendszerének a működéséhez. A Magyar Szent Korona evvel a magyar királyi koponyával összhangban uralkodik. Októberben a sok kis koponya visszatért oda, ahhoz, akiből új erőt meríthettek, mert a Nagy Mozgató által új ismeretek kerültek felszínre. Ezen a bolygón a legnagyobb és legtökéletesebb mágikus hatalom – értelemszerűen – a mágusok birtokában volt, ennek népe, papi közössége a magyar. Ataisz tudásőrzői, Atlantisz templomőrei, Thoth munkatársai, Egyiptom beavatottjai, a szent építészek és megannyi vonal és népség mindenütt a bolygón. Azonban az elvek a Kárpát-medencében rögzültek. Mindenkor, minden érában a Kárpát-medence adta meg az alaphangot legalább négyszázezer éve. Így rendelte, így akarta a Nagy Mozgató.

A maja prófécia szerinti a 2012-es világvége valóban egy világ végét jelenti, amely előtt szükségszerűen el kell indulnia az újnak, a következőnek, már ha a Nagy Mozgató és az ő munkatársai úgy döntenek, hogy maradjon élet a Földön. Úgy látom, hogy részükről a szándék megszületett, mert ennek több jelét is adták a 2007-es esztendőben. Az október 13-i „nagy szeánsz" egy újabb lépés volt az új világ beindítására. Szoftvert cseréltek, frissítettek az élettér merevlemezén.

Vajon miért ekkor, miért most? Két dolog jutott e napról eszembe. Az egyik az utolsó Fatimai Mária-jelenés napja (1917.), de ami valószínűleg közelebb vihet a megértéshez az egy éppen hétszáz évvel ezelőtti esemény. 1307. október 13-án IV. (Szép) Fülöp francia király minden templomos lovagot elfogatott Franciaországban, hatalmas anyagi és szellemi vagyonukat elkobozta, kínvallatások és egyéb borzalmak után sok ezer embert küldött a halálba. Egy gazdag programsor véget ért. S hogy mi köze a magyar királyságnak és a holnap Magyarországának a templomosok Jeruzsálemben (Szent Sólyom városában) újra megtalált ősi alkímiai titkához, az valószínűleg hamarosan ki fog derülni.

< Előző		Következő >