Az őstudásunk része volt, hogy gondolatainkkal terem-teni tudtunk. Teremtés alatt azt értettük, hogy a világot olyanná alakítottuk, amilyennek mi magunk szerettük volna azt látni. Az őstudásunk része volt, hogy a világunkat mi alakí-tottuk és nem mások, akiknek átengedtük a teremtés lehető-ségét.
Ma, amikor fejünk felett mások döntenek, a bölcs ma-gatartás nem az, hogy szidjuk vagy minősítjük őket, hanem az, hogy hiterőt gyűjtünk, és magunk vesszük kezünkbe sorsun-kat.
Kicsiben kell elkezdeni. A házban, ahol élünk, a kert-ben, a szomszédokkal összefogva, a faluban és a kisvárosok-ban. Minden, ami ennél nagyobb, káoszt és a zűrzavart sugá-roz. Miért kéne továbbra is káoszban és zűrzavarban élnünk?
Akik álmodni mernek egy olyan életet, amiben har-mónia van, odafigyelés, emberség, tisztesség, azoknak meg-adathat az ezekből kialakuló Rend és Szeretet közössége. Ehhez álmodók kellenek, az anyagtól elrugaszkodni képes, teremtő lelkek.
A Kárpát-medence mióta világ a világ mindig ezer-számra adott otthont az ilyen lelkeknek, és ők azok, akik nehéz korszakok mélypontjain mindig új irányba terelték a Föld sorsát.

 

Ilyen korszakban élünk ma is, 2005-ben, amikor mindazok, akik álmodni képesek, fokozatosan kezdik kiala-kítani az új, élhetőbb élettereket, amelyek idővel összeérnek és egymásba kapcsolódnak. Amikor ez a sok tíz- vagy száz-ezer apró, megtisztított, Rendbe-hozott/!/ kis világ, a mi kis egyéni élettereink összetalálkoznak más, hasonlóan rendbe szedett kis mikrokörnyezetekkel, elkezdődik a szemünk előtt annak az isteni erővel, szeretettel átitatott kárpát-medencei közösségnek a kialakulása, amelyre sok évszázada vár a ma-gyar néplélek.

Ahhoz, hogy ez a kárpát-medencei szeretethaza meg-születhessen, a magunk ici-pici háza táját szükséges rendbe tenni úgy, hogy harmonikus életet alakítunk ki lelkünkben és önmagunk körül.
A harmonikus emberek vonzzák egymást, ahogyan a gyűlölködők is. Látnunk kell, hogy csak a harmonikus élette-rek lehetnek békések, és a szeretetnek csak ilyen lelkületűek adhatnak otthont.
A jövő azok kezében van, akiknek hiterejük képes jót alkotni. Jó az, ami az életet élteti, vagyis a Szellemmel össz-hangban áll, és nem pedig pusztítja, mint amit pusztán az emberi ész irányít.

Álmodjunk új hazát, olyat, amiben az emberek fát ül-tetnek, vagy kenyeret sütnek, mert a fa kellemes életteret biztosít, a kenyér pedig élelmet. A szavak önmagukban nem elegendők. Pláne a hitnélküli szavak, amelyek sohasem te-remthetnek semmit.
A te tetteidtől és álmaidtól függ, milyen holnapra éb-redsz.

< Előző		Következő >