Mikor a dzsinn kiszabadul a palackból. (Egy kép a sötétből)

... Elindult a "fertőzés" amelyik megszüntet mindent amelyik nem bírja a dzsinnt. A dzsinn egy hatalmat szolgál azét a hatalmat, amelyik mindeneket irányít. Úgy jelenik meg, mint felhő mely az égre írja magát. S a dzsinn nem fekete vagy kék, de lila és bűzös, s fanyarú a szaga mely marja, csípi az orrot. Vajon ki éli túl? Vajon kiben van meg a "túlélés orra"?

 

A dzsinn dolga jelen lenni, s felnagyolni benned a félszt. S így magad elé teremteni önnön valóságod súlyát. LÁSS ember, ez a tiéd! Ezt építetted, ezért vagy büszke és ezért leszel holnap is felelős. Ennyi hát a dzsinn dolga: Láttatni; követni a szót mely a szádat elhagyta és kérdőn hagyni téged hogy lássd a sebeid.

Szabadítani nem ő fog, majd utána, jön más, akinek a dolga az. Előbb, te légy egy kicsit önmagaddal, megsebzett ember.

Vészt jósol a holnap ha ma nem vagy vidám, s nem kapod meg a holnap kulcsát, ha nincs benned valódi sajnálat. Ne marcangold magad, jön az magától. Lásd a sötétet tisztán és teljesen, hogy megértsd mi az fényleni. Menj át tested poklán és hagyd, hogy utána meglássad a várat. Mi ott leszünk, várunk Rád!