Szívedet oltárra helyezted máma
Vigyázzuk lelkedet öröktől fogva
Szívedet szívünkhöz nyújtottad át
Jutalmad lesz az út ma ide át.

Ülj le közénk Kedves, halld a Tanács szavát
Mit kihirdethetsz Holnap a népednek odaát.
Mi itt kik vagyunk a népedet szolgáljuk
A törvényük vagyunk, az amit meghagytunk.

Kövesd le a nyomot, mit a szájunkon látsz
Vetítsd fel a képet jó nagyra mit látsz
Ma fontos ez tenéked és holnap másnak is
Előttük az út, már máma és holnap is.

Szavald el ottan a kis rigó dalát
Vándoroljon együtt a nagy lélekcsalád
Harsanjanak fel a trombiták az égben
Reszkessen az izzó, kénköves a mélyben.

Lehallik szavunk minden kis világba
Nyílik a virág, az átjáró a halálba.
Táncoljon ott, ki várta már a jelt
Szentesítse léte az üdvöt mit rejt.

Képekkel, vagy szóval pezsdülj a világra
A fátyol eltűnik s rászakad magára
Habzsoljon az, ki mindent tudott adni
Most legyen kész a marka, Mindent megkapni.

Szeress és áldozz, omolj rá a létre
Szolgálja tested az Élőt ma végre.
Fáklyaként állj és ragyogjon a szemed
Megszüntetem holnap a sötétebbik feled.

Áldalak ott, ki a sorsodat járod
Válladon az ég, s a teljes világod
Szakadjon fel minden ős régi sebed
Ömöljön a véred és itassa a tered.

A kertedben fák és növények vannak
Az élet és a fény ott örökre maradnak.
Szép szóval fogadd mindazt mit elveszek
Ne legyél hitetlen mert örökké szeretlek.