Ha ma egy jól tájékozott őstör­ténet-kutatót megkérdezünk, hogy az Arvisura micsoda, akkor esetleg azt válaszolja, hogy a palócok regevilága a 24 Hun törzsszövetség 6000 éves történelméről, amelyet egy Paál Zoltán nevezetű ózdi gyári munkás írt az ötvenes évektől a hetvenes évek legvégéig.
Ha kicsit jobban belemélyedünk Paál leírásaiba, akkor a ma már közkézen forgó, kiadott kéziratok alapján a következőket állapíthatjuk meg.
A fősámánok leiratban szereplő listája Kr.e. 4040-től i.sz. 1996-ig 352 személyt említ meg. A fősámán a szellemi élet vezére volt, amolyan papkirály, mágus vezér. Ebből korszakonként (általában 20 év) csak egy volt, így az ő személyük egy nagyon fontos láncolatot vetít elénk. Ha belőlük az elmúlt 6048 év alatt 352 volt, akkor látható, hogy átlagban 17 évente követték egymást. Mivel mindegyikük neve ismert, ezért itt fantáziáról szó nem lehet, egy létező évezredes magyar őstörténelmi hagyománnyal találjuk szembe magunk.

 

Vajon Paál Zoltán leirata, regegyűjteménye és esetleges médiumi közvetítése mennyiben kapcsolódik ehhez a szent vonulathoz?
Az 1998-ban kiadott Paál hagyatékban éppen 144 fejezetnyi Arvisura történet van közreadva. Ez a 144 fejezet 83 fősámán korát idézi meg részben. Így tehát bepillantást nyerhetünk az elmúlt 6048 év 352 fősámánjának korából 83-éba, de csak részben. Miért csak részben?
Azért, mert Paál Zoltán feladatául azt kapta, hogy az ő saját népének történetéből meséljen, és mivel az Ózdon élt Paál az úz nép gyermeke volt, így Paál Zoltán hagyatéka nem több és nem kevesebb, mint az ősi palóc nép krónikájának áttekintő ismertetése. A mű alapossága ellenére csak áttekintőnek vehető, hiszen Paál kapott forrásokból dolgozott és messze nem teljes adatokkal. Mire gondolok:

Az úz nép a Hun Törzsszövet­ség egyik legfontosabb népe, a beavatotti tudás őrzésének népe, akik már a Törzsszövetség ordoszi újraalakulásakor is jelen voltak, sőt maga a város, ahol létrejött mindez, úz szállás­terület volt. A törzsszövetség, amely az elmúlt 6000 évben egész Ázsia történelmét írta, az úzok bölcsőjében fogant. Paál Zoltán - noha csak részleteket adott át e hatalmas szellemi hagyatékból - mégis a lényeg közelé­ben volt.

Mivel minden törzsnek, aki a szövetségben részt vett, saját szellemi és történeti élete is volt, így az adott nép fősámánja, szellemi vezetője – jelen esetben az úz – minden korszak végén rovásírásos jelentést ír az Élet Templomának, a Beavatottak központjának. Így azonnal ráismerhetünk, hogy a 352 hun törzsszövetségi fősámán ideje alatt élnie kellett legalább 352 úz fősámánnak is, (a többi 24 törzs esetében ugyanígy) és ezek az emberek mindenkor megtették a fel­adatukat. Vagyis ha Paál 83 úz Arvisurából hagyott ránk nagy értékű történeteket, akkor kitalálható, hogy csak az úz hagyomány – ami még nem került feltárásra – is ennek legalább a háromszorosa.
Számoljunk egy kicsit ezek alapján. A 24 törzs mindegyike elvé­gezte a rájuk háruló adatközlést az elmúlt 6048 év alatt, a 352 törzsszövetségi fősámán működése alatt. Így elvben 352 x 24 beszámolónak lennie kellett. Mindez 8448 jelentés az elmúlt 6048 év alatt. Mindebből (8448-ból) jelenleg 83-at ismerünk.

Minderre azért hívnám fel a figyelmet, mert az Arvisurák világa jelenleg kevesebb, mint 1%-ban van a nagyközönség elé tárva. S már ezen anyagok is alapjaiban sérthetik a ma elterjedt világtörténelmi felfogást.
Az Élet Temploma által őrzött jelentések – feltételezem – nemcsak a fősámáni beszámolókat rejtik, hanem ezen túlmenően minden olyan jegyzetet, amit valaha készítettek, legyen az építészeti, tudományos, csillagászati felfedezés vagy a megannyi összefoglaló jegyzet, amit évezredek alatt a nagyobb karátszámú beavatottak létrehoztak.
Az Élet Temploma titkainak szinte elenyésző, alig egy százaléka van elénk tárva. Több csak akkor lesz, ha lesznek olyanok, akik ezt az egy százalékot is megértik. Addig marad­nak a lezárt aranyládák valahol a Föld mélyén.

* * *

Az első 50 Hun Törzsszövetségi Fősámán és kora (Kr.e. 4040-től)
1. Agaba i.e. 4040, 2. Batour 4020, 3. Uzapani 4000, 4. Baratony 3981, 5. Kálos 3965, 6. Bazsama 3947, 7. Ozok 3924, 8. Jukal 3905, 9. Unukardé 3885, 10. Dorod 3867, 11. Jajik 3849, 12. Hangun 3828, 13. Mutasvil 3804, 14. Kaám 3790, 15. Gizerák 3775, 16. Baktra 3756, 17. Etana 3734, 18. Dajkán 3710, 19. Mokrin 3691, 20. Arszák 3676, 21. Kojlum 3652, 22. Tiros 3640, 23. Telofán 3621, 24. Burony 3602, 25. Bazsnik 3584, 26. Báta 3530, 27. Barasz 3573, 28. Darró 3566, 29. Buharata 3554, 30. Jukagir 3542, 31. Szaka 3530, 32. Belezár 3515, 33. Ménes 3501, 34. Bária 3588, 35. Sumcsok 3478, 36. Histapé 3464, 37. Alef 3452, 38. Peszing 3440, 39. Ajnu 3428, 40. Alamerit 3416, 41. Szagáj 3403, 42. Satjala 3386, 43. Kassi 3354, 44. Galvács 3352, 45. Turu 3340, 46. Arad 3328, 47. Glagal 3316, 48. Tekes 3304, 49. Pinzer 3292, 50. Nebó 3284.

* * *

Pár napra rá, hogy a fenti írás elkészült, kezembe akadt Paál Zoltán egy 1969-es levele, amit Pataky László kutatónak írt Békéscsabára. Ebből idézek:
„Az Arvisura rovásoknak megvan a maga stílusa és abban a stílusban irtunk valamennyien. Ez a tartalma szerint változik. Lényegében én csak közel 2 hónapot írok le, de abban a 20 év jogán ízelítőt adha­tok az Arvisurák tartalmáról, amelynek minden egyes rovása felér egy izgalmas regénnyel."
Paál itt kijelenti, hogy egy adott fősámán 20 éves ciklusából neki 2 hónapnyi időintervallum volt meg­nyitva, engedélyezve, hogy azt közre adja. Az engedélyt az Élet Temploma adhatja, amely szüntelenül létezik.
Ha számolunk, akkor a 2 hó­napnyi idősáv, kevesebb mint 1%-a egy adott fősámáni ciklusnak, tehát a fenti számításom és bizonyításom – egy más módon – de megerősítést nyert.
Elgondolkoztam, hogy mi lehetett a mögöttes szándék. S a logika is azt mondatta velem, hogy ha egy merőben új (az ősi) szellemi irányzatot kívánja valaki újra feltárni, akkor abból nem ad elő többet, csak az 1%-át, s meglátja, hogy lesz-e rá igény, szellemi hő, ami azt érteni lesz képes. Végül is a disznók közé a gyöngyöket miért vetnék. Azt hiszem, jelenleg rajtunk a sor...

< Előző		Következő >