[Eredete] Nomus székhely Alsó Aegyptusban, a Delta déli határán 8 km.-nyire északkeletre Memphistől. Aegyptusi nyelven Anu, az Ótestamentumban On vagy Beth Semes (Nap háza). (Ók.Lx. II.877.) Eddig még meg nem állapított időből eredt a Delta alatt lévő Hon város, az átírók szerint On, An, Anu, Unnu, a görögök elnevezésével Heliopolisz azaz Napváros. Hieroglifái szerint a város régi teljes neve tulajdonképpen An-net. Vele egyidős lehetett a Badari felett mintegy 120km-re lévő második Hon város: Unnu, a görögül Hermopolisznak mondott hely. (Baráth I.2.195-196) – Az ókori egyiptomi Iunu (a kopt és bibliai On), a 13. alsó-egyiptomi nomosz fővárosának helye Tell-Hiszn-ben. (Baines 173.) - Óegyiptomi nyelven Iunu vagy Onu („oszlopváros"). A Bibliában On, az egyik legősibb egyiptomi város, Ré napisten kultikus helye. Alsó-Egyiptom 15. nomoszának székhelye volt, de inkább vallási, mint politikai központként emelkedett ki a többi város közül. (BHV.VIII.521) – Az északi On város Heliopolis, a déli On Hermonthis. A történeti időkben alapította Anu-k nagy törzse. (Maspero.E.15.) - Ménes fia, Nap-Kira az apja hódításai nyomán új várost hozott létre, On napisten városát, amit a beavatottak vezetésével Amun papjai 45000 áradási év feljegyzéseivel gazdagítottak. (4/C. Arv)

[Ismeret] Idők múltán egy darabig ez a város lett a Delta közigazgatási központja. (Baráth I.2.195-196) – Menes kora előtt On és az északi városok vitték a főszerepet Egyiptom művelődésében. Azokat a könyörgéseket és himnuszokat, amelyek később a szent könyvek magvát képezték, On városában szerkesztették. (Maspero.E.38.) – A thébai Amon templom után Ré nagytemploma volt Egyiptomban a legnagyobb#, papsága igen nagy befolyásra tett szert, főleg az 5. dinasztia uralkodása alatt, amikor Ré kultusza lett az államvallás. Az Újbirodalomban Ré-Horahte templomából királyi irattár lett. (BHV.VIII.521) – On istene Rá volt az őskép, amelynek mintájára lassanként a többi helyi istenek alakultak. (Maspero.E.38.) - Az északi On, mesterséges magaslaton, aránylag kicsiny területen feküdt, nem nagy népességgel. Egyiptom egyik legelőkelőbb vallási központja volt, világszerte híres teológiai iskolával. Görög hagyomány szerint Solon, Pythagoras, Platon, Eudoxos több évet tanultak ott. (Maspero.E.24.) – Heliopolisban volt a leghíresebb papi iskola, melyet Plato és Eudoxius is látogattak s ahonnan származott különösen a monoteista titkos tan. H.-hoz volt fűzve a phoenix madárról szóló rege. (Ók.Lx. II.877.) – Ré napisten, Ré Atum vagy Ré-Harahti héliupoliszi templomai az ország gazdaságilag s még inkább ideológiailag legfontosabb és legbefolyásosabb vallási intézményei közé tartoznak. A héliupoliszi doktrína, középpontjában Atum teremtő istennel és Ré napistennel igen előkelő szerepet játszott az egyiptomi vallásban és politikában. A benu-madarat (főnix) és a Mnevisz-bikát az isten megnyilvánulásaiként tisztelték. A Héliupoliszhoz kötődő női istenek „Hetpet Úrnője", Hathor és Iuszaasz voltak. (Baines 173.) – A Halottak Könyvében On nagysága így jelenik meg: „Üdv nektek istenek, itt az Igazság és Igazságosság termében, kiknek kebelében nem lakozik hazugság, akik abból az igazságból éltek, amely On-ban honol s abból tápláljátok szíveteket, a nap tányérjában lakozó Isten-király színe előtt." (Maspero.E.36.) – Ménes, a Thinita király trónra jutása megfosztotta a Nap városát az oly sokáig gyakorolt elsőségtől. (Maspero.E.38.) - Havarut, a legmagasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját# Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év (Kr.e. 3970.) nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie On városába. (4/C Arv.) - On vallás papjai igen sok feljegyzést készítettek az Üvöltő Vízisárkány és Holdunk társulásának körülményeiről, ami után az állandó árapály hullámzás nagyon megnövelte az esők és a viharok számát. (5. Arv.) – Rahotep a héliupoliszi „látnokok legnagyobbja" (azaz főpap). (Baines 132.) – H.-ban Nap-fétisként hegyes követ őriztek, a benbent vagy bent. (Kákosy 92.) – Tefnut szülte a földet (Geb) és az eget (Nut). Az ő gyermekeik az Ozirisz-mítosz szereplői. Így jött létre a legjelentősebb, legtöbbet emlegetett istencsoport, a nagy héliupoliszi isteni kilencség, mely a világ létrejöttének folyamatát is szemléltette: Atum, Su, Geb, Ozirisz, Izisz; Tefnut, Nut, Széth, Nephtüsz. (Kákosy 367.) Az Anastasi Papirusz szerint Meneptah király „az égből szállt alá és Héliupoliszban született meg." (Kákosy 372.) - A Halottak Könyve 17. fejezetében, az örök megújulás mesés madarával, a főnixszel azonosított Oziriszről azt mondják: „Én vagyok a Héliupoliszban levő nagy főnix, felülvizsgálója mindannak ami létezik." (Kákosy 383.)

[Leletek, műtárgyak, emlékek] A hatalmas város (amelynek a maradványai ma Kairó egyik elővárosában vannak) nagyrészt elpusztult; egyedül I. Szeszosztrisz fáraó obeliszkje áll még (kb. 4000 éves). III. Thotmesz fáraó által emelt, Kleopátra tűinek nevezett obeliszkpár egyik tagja Londonban, a Temze partján, a másik a New York-i Central Parkban található. (BHV.VIII.521) – Már a Ptolemaeusok alatt elpusztult, Strabo idejében a templomépületen és a papok lakásain kívül elhagyatott volt minden. (Ók.Lx. II.877.) – A Tell-Hisznben lévő templomot s valószínüleg a várost is kettős téglafal vette körül. A körzet nagyságát 1100x475 méteresre becsülik, de nem tudjuk, hogy az épületek hogyan voltak elrendezve és milyen sorrendben épültek. A kutatások során nagy számban kerültek napvilágra a III. dinasztiától (Dzsószer) a Ptolemaiosz-korig terjedő időszakból származó szobrok, domborművek, obeliszkek, áldozati asztalok és egyéb tárgyak. Vannak itt III. Amenóphisz által épített és II. Ramszesz által felújított, valamint I. Széthi, II. és IX. Ramszesz, továbbá Merneptah által épített templomok. A VI. dinasztia idején működött heliupoliszi főpapok sírjai az I. Szenvoszret-féle obeliszktől mintegy 550 méternyire délkeletre, a szent körzet délkeleti sarkának közelében helyezkednek el. (Baines 174.) - Az Újbirodalom második felében Héliupoliszban vas Nílus-szobrok is készültek, bár ezen fém rendkívül ritka volt Egyiptomban. (Kákosy 20.)

Felhasznált források:
--------------------------
- ARVISURA-IGAZSZÓLÁS (Paál Zoltán) – Mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából. Püski Bp., 1998. (Arv.)
- BAINES J. – Málek J.: Az ókori Egyiptom atlasza – Helikon Bp., 1992. (Baines)
- BARÁTH Tibor: A magyar népek őstörténete, Egyesített kiadás, Püski 2002. (Baráth)
- BRITANNICA Hungarica Világenciklopédia (BHV)
- KÁKOSY László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája. – Százszorszép kiadó, 1993. (Kákosy)
- MASPERO, Gaston: Az ókori Egyiptom története, (Reprint) Anno kiadó, én. (Maspero.E.)
- ÓKORI Lexikon (szerkesztette: Pecz Vilmos dr.) Franklin Bp. 1900 (Reprint 1985.) (Ók.Lx.)

< Előző		Következő >