[Személye] Az egyiptomi mitológiában harci istenség. (Mit.Enc.I.456) - Az ősi egyiptomi vallásban Felső-Egyiptom 4. nomoszának (tartományának) istene. A háború istene. Más írással Mentu vagy Mont. (BHV.XIII.114) - Kákosynál „Théba ura" (155.), „Montu, az erős karú bika, Felső-Egyiptom uralkodója" (199.), valamint a XI. dinasztiáig a thébai kerület főisteneként (326.) jelenik meg. (Kákosy) - Sólyomfejű hadisten. (Baines 110 és 212.)
[Ábrázolása és jellemzői] Szent állata a sólyom. Egyik fontos kelléke a lándzsa. (Mit.Enc.I.456) - Szent állata a sólyom és a bika. Sólyomfejű férfialakként ábrázolták, két tollból álló fejékkel, homlokán két ureusszal (ágaskodó kobrával). (BHV.XIII.114) - Gyakran sólyomfejű, fején napkoronggal és két tollal, az armanti Bukhisz-bikával szoros kapcsolatban álló hadisten. (Baines 212.)

 

[Ismeret] Azt tartották, hogy Montu ajándékozza a fáraóknak a győzelmet az ellenség felett. Ré-vel és Hórusz-szal azonosulva Montu-Ré-Harahti néven harcol a Nap ellenségeivel. A piramisszövegekben Sólyom-Montu viszi fel a meghalt királyokat az égbe. Rát-Taui-t és Tenenet-et tartották feleségeinek. A XI. dinasztia (i.e. 21. sz.) uralkodói a panteon egyik főistenének tartották. A XII. dinasztia trónra lépésével Montu alakja összeolvadt Amonéval: Amon-Ré-Montu. Később Amon kultusza majdnem teljesen kiszorította M. kultuszát. (Mit.Enc.I.456)

[Leletek, műtárgyak, emlékek] Madu, Karnak, Tód és Armant területén létezett a sólyomfejű Montu isten kultusza. (Baines. 110) - Fontos templom együttesei voltak a thébai Karnakban, az el-túdi Hermonthiszban és el-Madamúdban. (BHV.XIII.114) - Templomai napjainkra elpusztultak. Az Újbirodalom idején III. Thotmesz egy szentélyt építtetett Montu bárkája számára. (Baines 83.) - (Luxorban) Montu-templomaitól csatornák vezettek a Nílushoz. (Baines 90.) - A luxori Montu szent körzete nem túl nagy. A falakon belül Montu főtemploma, több kisebb építmény (közülük Harpré és Maat templomai emelkednek ki) és egy szent tó kapott helyet. 1970-ben a keleti zárófalon kívül korábbi Montu-templomot is találtak amit I. Thotmesz építtetett. (Baines 92.) – Montu harmadik prófétája Pahelhonszu volt, kinek 42 cm-es térdelő alakos fekete gránit szobra kezében Ozirisz szobrocskával fennmaradt. (Baines 92.) – Montu papjainak első koporsóit 1858-ban Mariette találta meg, majd 1881-ben a Deir-el-Baharitól délre fekvő alsó völgyben, a 320-as sírban találták e rejtekhelyleletek leglátványosabb darabját. (Baines 103.) - A Nag-el-Madamúdi Montu temploma a görög-római korból származik. A templomot korábbi építmények fölé emelték. Közvetlenül a templom mögött egy második, Montu szent bikájának szentelt templom található. Ennek egyes termei valószínűleg az állat szállásául szolgáltak. M. templomától délre szent tó volt. E városban található III. Szenvoszret architrávja (oszlopfők fedőlemezén nyugvó főgerenda – ISZKSZ 59.) amin a fáraó fehér kenyeret és süteményt áldoz Montunak (Louvre, Párizs) (Baines 110.) – Uronárti szigetén – Abu Szimbel-től délre Felső-Núbiában – álló erődben a Középbirodalom korából III. Thotmesznek Montu tiszteletére építtetett templom állt. (Baines 186.) M. ábrázolása fennmaradt Elephantine-ban (is). (Kákosy 226)

Felhasznált források:
----------------------------
- BAINES J. – Málek J.: Az ókori Egyiptom atlasza – Helikon Bp., 1992. (Baines)
- BAKOS Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára – Akadémiai Kiadó Bp. 1989. (ISZKSZ)
- BRITANNICA Hungarica Világenciklopédia (BHV)
- KÁKOSY László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája. – Százszorszép kiadó, 1993. (Kákosy)
- MITOLÓGIAI ENCIKLOPÉDIA (Szerkesztette: Sz. A. Tokarev), Gondolat, Bp., 1988. (Mit.Enc.)

< Előző		Következő >