Mi, emberek oly sok mindenen és olyan sokszor aggodalmaskodunk. Szinte minden napunkat kitölti az aggódás valami miatt. Miből fizetem ki a hiteleimet, mi lesz velem, ha megműtenek, mi lesz a nemzettel, ha így vagy úgy alakulnak a választások? Isten csendesen mosolyog ezeken a mindennapi „nagy" kérdéseiden, s nem szól közbe, hogy „hé, ha megengeded, javasolnék neked ezt vagy azt, amitől máris jobb kedved lehetne, és megláthatnád, hogy előre is van rózsás út, nem csak a mesékben találni olyat."

De nem, majd én megoldom, isten nincs, vagy ha van is, úgyse figyel rám; pont rám, miért figyelne? Ilyen és ehhez hasonló dacos kesergéssel éljük életünk és hajtjuk tovább a malomkereket, ami már eddig is nehéz volt és talán értelmetlen is, de azért csak hajtjuk. Mert mi lesz, ha...

Ez a legnagyobb bajunk nekünk embereknek: ha nem tudjuk, mi lesz holnap, akkor az olyan szörnyű. Tudod, a bölcs nagyapáink mindig azt mondták és tán ma is mondják, hogy „majd kialakul" vagy „az Isten elrendezi". Ezt a lelkületet kellene újra megtalálnunk mai világunkban, s bár sokaknak ez teljesen abszurd és hitbeli maszlagnak tűnik, ám mégis ez a felfogás az, ami békét hozhat a lelkedbe.

A nagy panaszosoknak, akik hozzád fordulnak, remélve, hogy tán majd te megmondod nekik a tutit, tanácsold azt, hogy vegyenek egy nagy levegőt, fújják ki, (még azt is, amely a tüdőben, mint valami utolsó lehelet pihen, itt „tároljuk" ugyanis a legtöbb és legrégibb nyűgeinket), majd töltsék fel tüdejüket új, friss levegővel, s ha még tíz percet hajlandóak külön vonulni egyedül és hagyni, hogy a gondolataik rendeződjenek, a „hogyan tovább" előbb-utóbb a szemük előtt is kialakul. Mert hiszen mindennek rendje van az univerzumban, a te problémádnak miért ne lenne megoldása? Aki ezt érti, az tudja, hogy minden eddig FEL-adott problémája megoldódott, a kicsi is és a nagy is, mert onnan nézve nincsen mérete a dolgoknak.
A pillanat, a kizökkentett pillanat az, ami segíthet meglátni ezt a hömpölygést, amiben a te életed is halad, s az önmagunk külső meglátása az, ami segíthet az épp aktuális „hogyan továbbokat" megtalálni.
Az élet egyszerű, mert EGY-szerű, az emberi elme viszont túlbonyolító, túl aggódó, néha hisztériás... nos, kell ez neked? Vagy elhiszed, hogy ha kéred, Isten úgyis mindent elrendez?

Minden kérésed választ hoz, csak pontosan mondd el, mit akarsz, és ne a veled szembe lévőtől várd el azonnal, mert bár őbenne is ott lakozhat az isten, de nem biztos, hogy rajta keresztül akar neked válaszolni, avagy segíteni. Mert ahogy én megismertem Őt, ő mindig „ravasz" módon összehoz több dolgot is egy kérés kapcsán, és a te kérésed elindításával több kérést teljesít egyszerre, ami azért nagyszerű az ő részéről, mert a hatás is nagyobb lesz. Ez az, amikor mindenki nyer, mindenki megkapja azt, amit kért, sosem kevesebbet.

A bölcs élet alapja az, hogy ha folyamatosan elmondod Neki, hogy miben szeretnéd a véleményét, a tanácsát kérni, vagy minek a megoldásában (a gondolatszövedékek hálójának oldása ez) szeretnéd, ha segítene, de utána nem vársz el semmit, nem szabod meg, hogy miként adja eléd a válaszát, és pláne nem követelsz.

Ismertem egy embert, aki dacosan nem hitt őbenne, de megszabta neki, hogy ha ezt és ezt, így és így teljesíti, akkor majd hinni fog benne. Szerencsétlen, még ma is várja a válaszát, miközben ő maga zárja el az utat őhozzá.
Ismertem egy másikat, aki csak jelet kért, de olyat, amiről biztosan tudhatta, hogy lehetetlen. No, ő megkapta a válaszát. Azóta, úgy tizenhat év óta az ő szolgálatában dolgozik minden nap másokért. Vannak ilyenek és olyanok.
De néha Isten akkor is bekopog, ha nem hívod, és mindez azért történhet meg, mert bár nem tudod, de nyitott vagy rá. Lehet, hogy száz jelet nem veszel észre, de neki van ideje és százegyedszer is bemosolyog az ablakodon. Nála nagyobb humorút keveset ismertem.

Ha akartam, elértem. Ha még többet akartam, elengedtem. Ma a lehető legtöbbel rendelkezem, és már nem félek, hogy elveszíthetném.