A regevilágban Ataisz szigetének benépesítői, az odatelepülő beavatottak a Kaukázus, a Pamír és a Kárpát-medence (Melegvizek birodalma) térségéből vándoroltak át.
A regevilág nem említi, de én gondolom, hogy mivel Ataisz a korábbi Mú civilizáció és egyben kontinens része volt, így Ataisz lakosai közt Mú-beliek leszármazottai is lehettek. Mivel a kontinens akkor már feltöredezett, ők környező szigetekről települhettek át.

II. Ataisz szigetén (Kr.e. 13000-5038)

Ataisz szigete nem azonos Atlantisszal. Ataisz a Csendes-óceánon feküdt, nagyjából a mai Hawaii-szigetektől délre.
Ataisz szigetén fejedelemség formájában élt a szakralitás. Armogurok uralkodtak, szám szerint 12. Az ő fejedelemségükben öt törzs szövetkezett, az agabák, maják, indijók, a hunok és az uruk törzsei. A fejedelemség tagjaival békességben éltek örmények és úzok is.
Ataisz kapcsolatban állt környező szigetekkel, így a Marja és az Amu szigettel, amelyek minden valószínűség szerint (ahogy az utóbbi neve is mutatja) a Mú kontinens maradékai voltak.

III. Uruk Óm /a mai Irak/ (Kr.e. 5038-)

Ataiszon a végidőben egy lázadás tört ki, aminek következtében a lázadókat fel akarták ajánlani az égieknek. Ők ehelyett éjjel megszöktek és elkötött hajóikkal a nyílt vízre hajóztak. Élám, Káldi és Szavárd vitézek ők, akik a mai Irak térségében kötöttek ki. Településeket alakítottak ki, a regevilág elmondása szerint Kr.e. 5750-ben.
Fél évezreddel később, Ataisz elsüllyedésekor az utolsó fejedelem, XII. Armogúr egyik fia, Buda új hazát keresett Ataisz népeinek, s ő a mai Irak déli részéhez közel ért partot.
Ott megtalálta a korábbi ataiszi menekülők telepeinek nyomait, de ezek már elnéptelenedtek, mivel a tenger ott igen gyakran kiöntött, s így Káldiék a hegyek felé, a mai Zagrosz hegység felé vándoroltak.
Buda ekkor új települést hoz létre, Uruk ómot, és megalapítja Uruk királyságát. Ataisz süllyedése után ide települnek át a legtöbben, ide kerül át a szakrális központ is, benne az Ataiszi Titkok Szent Ládájával és az Élet Templomával, amely a Boldogasszonyunk egyik ősképének, Ardvisura Anyahitának a rovásírásos aranylapjait is tartalmazza.
Uruk óm fejlődésnek indul, de komoly veszélyt jelent ránézve a 100-200 évente jelentkező tenger kiöntés. Ilyen veszélyes időszakokban északra valamint a hegyek felé menekültek ők is.

IV. Nimród nyolcas fejedelemsége

A Közel-Kelet egy másik ataiszi áttelepülőkkel felépülő birodalma Nimród fejedelemsége volt, amely magába olvasztotta a szabirokat, a saka-szkítákat, az etruszkokat, az ahájokat, a szavárd magyarokat, az úz-avar-garaúz közösséget, a kunokat és a hun törzsszövetségieket.
Őket egy nyelv tartotta össze, az úz kézművesek nyelve, amit ma magyar nyelvnek nevezünk.

V. Hikszosz óm /újkori Egyiptom/
(kb. Kr.e. 4000 - )

Hitem szerint Egyiptomnak létezik egy korábbi korszaka, amelyet még Atlantisz szigetének korai kivándorlói, mágus papok népesítettek be, ám Paál Zoltán Atlantisszal nem foglalkozik behatóan, Egyiptom korai szakaszáról pedig egyáltalán nem ír.
Egyiptom újkori szakasza Ménes lovasfejedelem kiváló szervezőmunkájával veszi kezdetét, aki az uruki királyság területén él, s aki édesapja, Ten vezér (ős-ten?) korábbi földterületét kéri jussául, amelyet Uruk második királya, a regevilág Samasna Pistije (Szemes Napisten?) át is enged neki. Így lovagol el Ménes az összes lóval Urukból a Nílus deltája felé, ahol szervezetlen életközösségeket talál.
Ménes megszervezi birodalmát és rátermettségével valamint Uruk királyának állandó támogatásával megindítja Egyiptom újkori szakrális vonulatát. A két terület majd' 1500 éven át egy irányítású.
Egyiptom kiépülő birodalma hamar szembesül az Atlantisz süllyedése után tömegesen megjelenő sivatagi népekkel, akik fáztak és éhesek voltak és nagy számuk miatt komoly gondot okoztak az újkori Egyiptom szakrális rendszerének fenntartásában.
Az egyensúly megőrzése néhány dinasztián át sikerült, azután a regevilág által „sáska népek"-nek nevezettek fokozatosan átvették az uralmat és Egyiptom deszakralizálódott.
Mielőtt ez végbement volna, Urukból átkerült ide (előbb Téba, majd Karnak állomással) az Élet Temploma és a földi szakrális tudás. Ameddig csak lehetett (évezredeken át) védték ezt, majd Kr.e. 625-ben kerül el végleg Karnakból s érkezik meg a mai Kelet-Kínába, Ordoszba. De előbb lássuk, hogy és mikor alakul meg Ordosz?

VI. Magyarka, Kaukázus (kb. Kr.e. 3800 - )

Uruktól északra, a Zab folyó partján több város létesült. Ettől északra tovább, a Kaukázus egy védett helyén megalapították Magyarka városát, amely idővel fontos kereskedelmi és szakrális csomópont lett a Földön.
A várost azok a hunok alapították, akik a Zab térségéből a szárazság és a járványok miatt tovább akartak vándorolni.
Ez a gara-úzok földje lett, mára pedig a grúzoké. A név még Ataiszból ered, ahol az úz törzs a Gara-zúgónál lakott. A Gara-zúgói úzokból maradt meg mára a grúz szó és ország név.
Ebben a városban képezték az Ataiszon élt Góg és Magóg által alapított Ősmagyar vallás táltosait.

VII. Ordosz (Kr.e. 4040)

Ezen szakrális és a világtörténelemben egyedülálló szerepet betöltő úz-hun központnak a létrejöttében számos tényező játszott szerepet.
Urukban a hunok egy temetkezéssel kapcsolatos incidenst követően úgy határoztak, hogy elhagyják a Közel-Keletet, mert náluk az emberáldozat nem elfogadható. Vérszerződésük, vagyis örökös szövetségük megkötése után a hunok előbb északra, majd keleti irányba vették útjukat.
Ajnó és jürcsi törzsekkel történő kisebb-nagyobb háborúskodás és szövetkezések után Ordosz térségébe jutottak.
A Csendes-óceán felől több, korábban ataiszi menekült törzs húzódott a szárazföld belseje felé, akik Ordoszban egy vásáron megértették egymás nyelvét a már ott állomásozó hunokkal.
Ekkor Agaba vezetésével Öregek Tanácsa alakult és megalapították 24 törzs részvételével a HUN TÖRZSSZÖVETSÉGET.
A szövetséget a táltos-mágusok égi hatalma mellett a hun harcosok vezették.
Kr.e. 625-ben a Szkíta hadsereg ide telepíti át Karnakból az Élet Templomát, a térség i.sz. 430-ig ad neki otthont.
A Föld legjelentőségteljesebb beavató központja volt Ordosz, ahol a szentesített, tehát aranylapokra rótt Arvisurák őrzése is folyt.
Ordoszból indultak terület-felkutató harcosok, akik néha a 'fekete halál' elől menekülve létesítettek új településeket. Így építették ki a ma Selyemútnak nevezett kereskedelmi (korábban vándorút) hálózatot is, megtartva a Közel-Kelettel a vérszerződésben vállalt szövetségüket.

VIII. Melegvizek Birodalma (Kárpátok) Kr.e. 4040-

Nem mindenki települt át Ataiszra amikor a Föld jelentősen lehűlt. Az úgynevezett Tarkós népek a térségben maradtak és átvészelték a jégkorszakot. Velük majd Kr.e. 4040 táján veszik fel újra a kapcsolatot az Ordoszból érkező rokonlátogatók.
A Melegvizek Birodalma rendszeresen fogadta innentől a rokonlátogatókat és jelentősen kiépült.
Kr.e. 3870 táján itt már a pusztaszeri nyolcas törzsszövetséget találjuk. Tagjai: Úzon, Tisa, Ozora, Semte, Pilis, Tardos, Békés-Bő és Balog vezérek voltak.
Kr.e. 3770-ben kaza-hunok települnek be és gyarapítják az ősi hazát.

IX. Indijó-óm (Indus civilizációja) (Kr.e. 4000 - )

Egyiptom térségéből kivándorolt egy magas tudású építész tudós, Harapi, aki az Indus mentén, az elöljárók kérésére szálláshelyet létesített feleségével, Har papnővel. Így indul útjára Harapi birodalma, a ma Harappainak nevezett civilizáció a mai India és Pakisztán határán.
Kr.e. II. évezredig ezt a térséget szakrális birodalomnak tekinthetjük, amikor is a „sáska népek" ezt a térséget is deszakralizálják.

X. Kuszko-óm (Közép- és Dél-Amerika)

Ataisz süllyedése után XII. Armogur fejedelem Kuszkó nevű gyermeke keletre hajózik és kiköt a mai Cusco várostól nem messze. Magas tudásukkal kiépítik barlang-rendszereiket, amelyek a mai napig állnak.