i.sz. 380

Hunyor megnyeri a Nagysüánt. Uruk-Dargin unokaöccse, Hangun-Huó császár fia, a 20 éves Hunyor lett a Fővezér és Fősámán. Elfoglalja Ordosz kegyhelyet. 

i.sz. 400

Birodalmi Nagyszala. Hunyor fiai: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány + Uruk-Dargin fia, Ojbársz eldöntik, hogy elő kell készíteni Pannonföld térségét az új sámánközpont áttelepítésére. Az ok: Ordosz veszélyeztetve van.Hunyor kijelöli utódját: fiát, Bagamért.Udint kirendelik Pannonföld megközelítésére, hogy jelölje ki a sámánközpont új helyét, valamint Rómával vegyen fel jó kapcsolatot. Mundzuk örökölte volna Ordoszt, Ojbársz pedig Káspivárt. Udin megsértődik és elhagyja Ordoszt. 

i.sz. 410

Bagamér meghirdeti a Nagyvízig való harcot. Ezt Hunyor utódai évekig készítik. Rómával és Bizánccal is egyeztetnek a tervről. 

i.sz. 425

Bagamér meghal, és Atilla követi a Fővezéri poszton. Budát fősámánná választja az Öregek Tanácsa. 

i.sz. 430

A Hun Törzsszövetség, a világ meghódítására indul. Deédes nevelését Bősárkány irányította. A fiús természetű leány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születésnapján megnyerte a Nagysüánt. A győztes leány a törvények szerint három férjet választhatott: a széki-hun Marost, a magyari Eszéket és első szerelmét, az úz sámán, ordoszi fegyverkovácsot, Nekesét. Deédes háromszögletű selyem-fejdíszt viselt és Bősárkány kíséretével magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda egy nappal előrébb lovagolt tőlük, hogy biztosítsa az utat és a kegyszereket. 

i.sz. 433 (4473. mté)

Atilla az alánokkal összeházasodott jászok hívására elfoglalta a Jász-síkságot és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorát. Atilla, székely tyumenje élén bevonul PannóniábaBeérkeznek a kimmer-kabar törzsek is.

i.sz. 434

Tavasszal beérkeznek Pannóniába az altáji kabarok és a Kabar-síkságon, a Jász-síkság felett letelepednek. Kassa-Aba parancsnoksága alá kerültek. 

i.sz. 435 (4475. mté)

Tavasszal Buda kaza-hun lovasok élén, a sámánok tanácsával és szépséges feleségével, Dunnával bevonul Pannóniába. A római főváros alatti kőhegyen felállítja a sámánközpontot. Joli-Tórem kegyhelye mellett felállították a rima-lányok szállását is. Deédes vezetésével megérkeznek az úz törzsek és elfoglalják előre kijelölt helyüket. Deédes a 20. születésnapján, nyáron tábort ütöttek Pusztaszeren. Bősárkány kérésére az Öregek Tanácsa az úzokat háromfelé telepítette. o Maros vitéz tyumenje: úz völgyétől Maros-székigo Eszék vitéz tyumenje: Dunna-ózdintól Eszékvárigo Nekese fegyverkovács tyumenje Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig. Az úzoknak nem kellett sámán-dézsmát fizetniük, hanem a 48 gazdaasszonynak és férjeiknek, családtagjaiknak fel kellett építeniük Buda-szék sámánközpontját. Budavára öt év alatt épült fel a kőhegyen. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öl széles és 2 öl magas szállásait. Budaváron éppenúgy mint Ordoszban, az új lakosság többségét az úz mesteremberek és fuvarosok képzeték, akik a sámánváros nyelvét minden törzsre rákényszerítették. Bősárkány férje, Jákó úz sámán, a Törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Buda lett az új törzsszövetségi fősámán. Nekese vitézei 9 úz községben telepedtek meg: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik /pestjeik/ voltak: Dernőn, Rozsnyón, Rőcén, Gerlicén és Vasváron. Érkeztek még vandalúzok, szabad úz harcosok, Matyó volt vitézei, és sok nagycsalád. Volt, ki szabad telekfoglalással, volt ki pedig előre meghatározott helyre telepedett le.Atilla és Buda terve az volt, hogy a hun törzsek szövetségének népeit áttelepítik a Kárpát-medencébe és a békét a birodalom nyugati irányba való kibővítésével biztosítják. 

i.sz. 451 (4491 mté.)

Kora tavasszal összegyűlt a Jász-síkság északi részén a 24 hun hadsereg. A tervek ellenére, egyes törzsek széthúzásai és fegyelmezetlenség miatt csak 450.000 harcos érkezett meg (500.000 helyett) a Jász-síkságra. 
Buda megöléseA létszámhiány miatt az aggodalmaskodó Buda nem engedélyezte a hadjáratot. Harcias fiatal vezérek a takarmányozási gondok miatt Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását. Az Atilla köré csoportosult ifjúság egy éjjel megrohamozta Budát fősámáni szálláshelyén. A kialakult vita hevében Budát összekaszabolták. Buda után a rangban következő Nekesét választották fősámánná. 
Felvonulás a csatára – 451. július A türelmetlen hadsereg megindult. Bősárkány a háború mellé állt, és hogy ötödével csökkentse az 5 tyumen hiányt, az élelmező-tárkány sereg élén elindult a harcba. Bősárkány Győrnél, az avar-tyumen székhelye mellett agyvérzést kapott. Reggelre meghalt. Nekese állt helyt ekkor, aki az ellátó-tyumen felvonulási zavarait megszüntette. Később átadta e feladatkört Szurdok hadnagynak a csákányos vitézek parancsnokának. Buda megölése utána Atillának nem volt tiszta a lelkiismerete. Éjjelenként felriadt álmából, és mindig Nekesét kereste, hogy a hírhozók és az Égiek milyen tanácsot adnak.A rimalányok vezetését Dunna-asszony vállalta magára. Dunna hírneve vonzotta a Törzsszövetség leányait a hódító seregbe, így 2 tyumenre duzzadt a rimalányok száma. Bajon tyumen-vezér már előbb járt a baszkorok földjén és erős szervezettséggel felállította a kos-jegyében születettek tyumenjét: Bakos hadnagy vezetésével. Ez a harci csoport felesküdött, hogy tűz és víz nem állíthatja meg őket, hogy a Nagyvízig folytassák harcukat. A csataA csata kezdetekor zuhogni kezdett az eső. Rossz jelnek számított a buborékos víztócsákban a kiömlő vér vörös színe. Elkeseredettség lett úrrá. A rossz látási viszonyok miatt a Nagy-csata könyörtelen birkózássá változott. Bakos tyumenje utat tört magának, és vezérük hősi halála után Bajon vezér átvette az irányítást. Mire besötétedett, összetalálkoztak Baszkor-Föld lovasaival, hogy a Nagyvízig folytassák közös harcukat.Nekese éjfél felé találta meg Atillát, aki maga is megsebesült. 
A csata vége és következményeiA hadsereg győzni nem tudott, Atilla majdnem odaveszett. Budának volt igaza, kevesen voltak. Nekese jelentette, hogy a sámánok véleménye szerint, az utolsó jóslatban „nyulat” ábrázolt az Égiek parancsa, de újabbat jósolni nem tudnak, mert elveszett a Fősámáni-üst, s ezért a Sámánok Tanácsa jobbnak látja, ha rövid pihenő után visszavonulnak. Dunna-asszony jelentette, hogy a csoma-betegség jelei láthatók a halottakon. A Vezérek Tanácsa elrendelte, hogy induljanak hazafelé. Kiadták a parancsot, hogy Szurdok hadnagy előőrseivel induljon azonnal Budavár felé. A visszavonulók elkeseredése borzalmas volt. Dunna-asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség és megkezdte a visszavonulást. Szívós rimalányaival rendet csinált. Budavárában – Atilla kérésére – az Öregek Tanácsa azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő él, nem hagyhatja el szálláshelyét, mert őseik négyszögletes áldozati üstje elveszett. Később ez az ítélet módosult, hogy Atilla haláláig a törzsi székhely határát nem hagyhatja el, de a sámánképzést öt évig neki kell elvégeznie. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt nevezték ki, de neki minden esetben ki kell kérni Nekese tanácsát. Nekese felépítette Vasváron a 24 karéjos kegyhelyet és a hangony-gömöri ácsokkal megépíttette a sámánképzés várát. A tárkányok, az úz ácsok vezetésével kivágták a Vasvár hegyi bükkös erdőt és égerfa alapokon építették fel a várat. 

i.sz. 452 (4492. mté)

Deédes férjei közül csak Nekese élt már. Leányvásárt tartottak, ahol a harcokban bekövetkezett férfi veszteséget az árvák és az özvegyen maradtak jogosan pótolhatták, így a birtokaikra férfi munkaerőt és férjeket vihettek. Deédes engedélyezte a hadifoglyokkal való házasságokat. 
Palócföldi Birodalmi NagyszalaAz év végén, almavirágzás-ünnepére összehívták a hun TSZ Nagyszaláját. Ózdon tartották a megnyitót, Vasvár 24-karéjos kegyhelye volt a tanácskozás színhelye. Dunna asszony a tanácskozáson előadta, hogy Buda tanácsa szerint ekkor (452-ben) kellett volna elindulni a Nagy-csatára, mert ez az év a tigris éve, míg az előző a nyúl éve volt, amelyben csak döntetlen csatát lehetett vívni. A tigris évében győztes csata lett volna. Nekese dicséretet kapott a Vasváron felépített kegyhelyért. Nekese és Deédes közösen javasolták, hogy a sikertelen kísérlet miatt le kell mondaniuk a Nagyvízig való hódításokról, és a jövő érdekében békességben kell élniük még a legyőzött népekkel is. Aetiusszal azonban keresniük kell a találkozást. 

i.sz. 453 (4493. mté)

Róma elleni hadjárat - tavaszSikerességét biztosra vették, mivel a tigris évében kezdtek hozzá. Az ózdi Nagyszala döntése alapján, a római hadjárattal keresniük kell a nyugati hatalmakkal való megegyezés lehetőségeit. Az útjukba eső városokat, amelyek ellenálltak, erős kővetőikkel földig rombolták, de a hadisarcot fizetőknek megkegyelmeztek. Nekese, büntetése miatt nem indulhatott hadba, így Deédes ment helyette. Maros és Eszék tyumenjeit fiaik: Beke és Siklós vezették. Szurdok hadnagyból Atilla testőrhadnagya lett. Dunna-asszony a Nagy-csatában szerzett tapasztalatai alapján olyan fehérneműket varratott a felkészülési idő alatt, hogy a töréseket megakadályozzák, s így a hadrendből való kieséseket nagymértékben csökkentették. Ezzel az újítással még az ellenség megbecsülését is kiérdemelte. Róma közelébe érve – a hadjárat 27. napján – az úzok kerültek szolgálatba. A hun vezérek azonban a zsákmányolt boroktól berúgtak. Amikor az őrség jelentette, hogy a római legfőbb papok tárgyalni akarnak, Atilla mámoros állapotban nevetett és így szólt: „Deédeském! Eredj és egyezkedj azzal a feketeszoknyással. Hátha megértitek egymást! Én szoknyás-haddal nem tárgyalok.” Deédes aranyasszony magára öltötte az úz-vezérek díszöltözetét és serege élén elindult a békezászlókkal érkező római pápa csoportjához. Deédes nem a részeg férfi hadak, hanem a nők kívánságának akart eleget tenni és férjeket, munkaerőt kívánt hazavinni. 
A hadjárat vége és következményeiA pápa és Deédes megegyezett. A pápa gazdag hadisarc megfizetésével és férfi foglyok nagytömegű átadásával a békét megvásárolta. Ebben segítségére volt a felsőőri római hitű pap, aki a római hit terjesztését ígérte a pápának. Atilla római hadjárata idején fájlalta, hogy régi ismerőse, Aetius ismét megfutamodott előle. Az Öregek Tanácsa szívesen törvényesítette ezután a (Bálványhegyi-) leányvásár megtartását, mert sokkal gazdaságosabbnak tartották, mint az öldöklő csatát. A hunok asszonyai érték el a római diadalt!Az Öregek Tanácsa elrendelte, hogy Deédes születésnapjától, augusztus 2-tól, 21 napig ünnepeljék az aratás és a római csata befejezését. 
Atilla halálaAtilla „zsarnoksága” ellen sok germán törzs fellázad, amit ő erélyesen megtorol. Engesztelésül egy szép hercegnőt küldenek Atilla udvarába, akinek kísérete a hadvezért egy lakomán megmérgezte. Atilla halálával Nekese büntetése megszűnt. Atillát nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában temették el. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. Nekese parancsára a temetést végző rabszolgákat az ifjú-sámánképzősök lenyilazták. A temetést végző hunokat, akik tudtak a sír helyéről, óriási ménesekkel az Etil mögé indították, hogy onnan soha vissza ne térjenek. Szöged tyumen vezér átvette Atilla nyughelyének őrzését. A sámánifjak 24 napig tartó „haláltáncot” jártak, hogy révületükben mindent elfelejtsenek. Atilla temetése után az Öregek Tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte Fővezérnek. Ezt Atilla fiai kifogásolták és testvérháború tört ki, amiben a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. A testvérháborúban Aladár legyőzte ellenfeleit. Deédes Aranyasszony rendet tett. Felerész ordoszi aranyával és az úzokkal az új-hazában maradt. A palócok új területe Pusztaszertől Uzapanyit-ig, az úz-völgyétől Szögedig és Eszéktől Pusztaszerig terjedt. Legelőterületük háromszorosára nőtt. Nagy bőségben éltek. Aladár hűséges kaza-hunjaival (összesen 33 tyumen élén) – az Öregek Tanácsa rendelésére – visszament az Etilen-túli területre. Az avarok a Turgai-kapuban útjukat állták és nem engedték be az Altájba. Aladár kénytelen volt a magyar-törzseknél letelepedni. Aladár vezetésével megalapították Ural-Budát. Ellák a parszi-szkíták, a kunok és besenyők támogatása mellett kabar-kimmeri testőrségével, a Fekete-tenger és Kevevára (ma Kiev) között vert tanyát. Összekötője lett a hunok-birodalmának. Róma és Bizánc utasítására örök támadásnak voltak kitéve. A mordvin és hanti törzsek visszamentek a Káma-Oka folyó vidékére. A palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat, és azóta is lakják palóc-földet. Mivel aki akart, az maradhatott a Kárpátokban, így az úzok teljes létszámban, a kabarok nagyrészben, a többi 22 törzs 4 tyumennel védte Atilla örökségét. 

i.sz. 467 

Meghalt Deédes. 9 fia, 6 lánya és 24 unokája siratta. A Bálvány-hegyen óriási tűzön égették el testét. 51 évet élt. Deédes halála után lánya, Piroska lett a visszamaradt hun-törzsek aranyasszonya. Szurdok hadnagy lett Budavár parancsnoka. Minden évben, amikor beállott a hidegebb idő, Piroska aranyasszony és hozzátartozói Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak, földművelő szerszámokat és fegyverek tömegét gyártották Stopf irányítása mellett. (Stopf volt Piroska második férje Center után. Stopf a római pápa által küldött férfiak között érkezett a Kárpátokba.)

i.sz. 468 

Piroska aranyasszony egy alvó vadmalacot talált egy patak partján, ölbe vette, mire az visítani kezdett. Erre az anyadisznó és a vadkan rárontott az álmélkodó Piroskára és halálra sebezték. A vadkan felhasította Piroska hasát. Sajó-Ordosz Németvárában égették el.