Régóta fennáll az a szomorú állapot, hogy a Földre született gyermekek mind rabjai egy mesterségesen előidézett tudatkontrollnak, ezáltal mindannyian lebénított, speciális érzékszerveitől látszólag megfosztott, „vak” embernek születtünk.Tudnunk kell, hogy mindahányan vagyunk, megkaptuk a lehetőséget a fejlődésre, az emlékezésre, a tanulásra, a képzésre és a döntésre. A mi lehetőségünkben áll szabaddá nemesedni, és a mi felelősségünk gyermekeinket szabaddá nevelni. A nemesedés bármikor elkezdhető helytől, kortól és nemtől függetlenül. A nemesedés útja egyéni út, belső út, nehéz út. Három lépésen át tart, de van, hogy ezt a pár lépést csak életek hosszú során leszünk képesek meglépni. Ezt az utat a személyes tapasztalataim alapján foglaltam össze: Először ismerd meg önmagad. Ismerd fel, milyen vagy, mit miért teszel úgy, ahogy. Miért barátkozol azokkal, akikkel? Miért ők a társaid, és miket tükröznek számodra? Miért laksz ott, ahol, és miért viselkedsz úgy, ahogy? Ismerd fel minden rezdülésed okát, mindazt amitől te, te vagy. Aztán ha ezt felismerted, engedd el mind. Ismerd fel, hogy mindez, amit eddig megfogalmaztál magadról, csak egy szerep volt, ami bár belőled fakadt, de mégiscsak szerep. Ekkor ne csüggedj el, hanem lásd meg a lelked, azt, ami örökkévaló. Ha megláttad és részben azonosultál vele, vívd meg a csatád az árnyékszemélyiségeddel, a lelkeden élősködő egóddal. Ne fojtsd meg szegényt, hanem ismerd meg, miért létezik, mit akar, mit akar másként, mint a lelked. Ekkor dönts: az egód vezessen az életedben vagy a lelked? Az elméd legyen a döntőbíró. A döntés nagyon fontos ekkor! Ha a lelkedet, az isteni örök részedet választod, akkor az egód fokozatosan teret veszít majd életed irányításában, de jól van ez így. A második lépés egy kegyelmi állapot. Hívd be szívedbe a fénymagot, ami igazából már benned volt a kezdettől fogva, de mégis őszintén kiáltsd bele a nagy világba Szent Ágoston szavait: „Uram, add meg az erőt ahhoz, amit parancsolsz és parancsolj, amit akarsz!” Ha őszinte voltál, akkor megindul feléd az erő, amely a Te erőd. Fontos, hogy a szabad akaratodból jelentsd ki, készen állsz a továbbiakra, bármi is jön. Itt már a hit talaján állsz, amely nem megfogható. Ekkor az életedről rendelkezel úgy, hogy onnantól Isten cselekedjen benned. Ebben az időszakban olyan érzéseid lehetnek, mint a szakadék szélén álló embernek az „óriásugrása” előtt, aki nem tudja, mi történik, ha elrugaszkodik. Ezt a bátorságot, bizalmat, hiterőt magadnak kell összegyűjtened. A fénymag ahhoz kell, hogy életfa legyen belőle, hogy életfa váljon belőled, mely teret és időt átér. Az életfa ad neked alapot és tartást a Végtelenben. Ahhoz, hogy a kialakuló életfa törzse erős legyen, a gyökereit mélyre kell növessze a földben. A fa mélyen gyökerezik a föld alatt, szilárdan áll a talajon, és az égig ér. Ezt valósítod meg önmagadban. A harmadik lépés az erőid uralása lesz. A Teremtő végtelen kegyelme által, kérésednek megfelelően hetek, hónapok vagy évek alatt folyamatosan erőt kapsz mindenhez, amihez csak kell. Ez a szakasz legalább olyan megpróbáltatás elé állít, mint amilyen az első volt. Itt az erők nem megfelelő kézben tartása komoly pofonokat hozhat. Lesznek pofonok, biztosan nem úszod meg. De mindig állj talpra! Az erőt fokozatosan uralod majd, annyit amennyit csak bírsz. Tőled függ. Ha bírod, a teremtés minden ereje a kezedbe kerülhet: a lebontó és a teremtő erők uralma. Te magad leszel a megtartó, így a Teremtő Atya mindhárom erejét a saját kezedben tarthatod. Ekkor elmondhatod majd, hogy szabad vagy, egy nem akármilyen Táltos!
Amikor szabaddá váltál, egy olyan világba érkezel, amelyben minden rezdülést egyetemesnek vélsz. Az egyetemes hitvilág, ahogy maga a hit is, a vallásoknál régebbi, emberek feletti. Az egyetemes hitvallás a szeretetvallás, az érdeknélküli létezés és cselekvés harmóniája. Az egyetemes hitvilág gyökere, egyetemes istentudata a Szer törvényén nyugszik, a négy elem világán túl, a formátlanságban. Legfőbb hirdetője maga a Teremtő. Ezt a kozmikus hitvilágot képviselő személy csak olyan ember lehet, aki azt teljes lényével felvállalta. Ilyen volt minden 24 vagy 25 karátos ember is a Földön, például Anyahita, Etana, Jézus vagy Mani. Ők egyetemes hírnökei a szeretet tanításának, amely mindösszesen ennyit hirdet: „Emberek, szeressétek egymást!” és azt, hogy „Legyen a Földön béke!” A kozmikus hitvilág formái a természet formáiban és a teremtmények alkatiságában keresendők, mint például a sólyom repülésében, a kos erejében, az oroszlán méltóságában, a medve hatalmasságában, a delfin játékosságában, a ló kecsességében, a kutya hűségében, a nap ragyogásában, a szél hangjában, a hold ezüstösfényű hangulatában, apáink szavában. Az egyetemes istentudat letisztult, ártatlan, kerüli a cicomát, a túlzott alakiságot. Egyszerre bölcs és boldog.

< Előző		Következő >