Magyarországgal megfordult a világ. Még nagyon a legelején vagyunk a folyamatnak, de néhány dolgot szeretném, ha rögzítenénk a tudatunkban, hogy a továbbiakban bekövetkező igen aktív és felejthetetlen eseményeket legyen mihez társítani, legyen némi alapinformációnk.

Mint arról sokan a lap olvasói közül már tudnak, Magyarország és a Kárpát-medence területén az elmúlt közel egy évtized során előkészítő munkákat, hangolásokat, tisztításokat és egyéb műveleteket végeztek azok a szellemi hatalmak, amelyek mindenkor a magyarok szellemi bázisát és védelmét adták.

Ezek az előkészületek a furcsa templomtető lerepülésekben, érdekes viharokban és pompázatos naplementékben érhetőek tetten, valamint önmagunkban, ahogyan olyan feladatokat kezdtünk tudatosan elvégezni, amelyekre senki sem kért, csak a szívünk mondta, hogy miként tegyük.

Így születtek a hegyeinket, szent helyeinket felhangoló csoportok százai, így lettek ma élő önkéntes lelkek őseinkre rakódott átkoknak időleges hordozói majd megoldói, s így vált lehetővé az a tény is, hogy a magyar nemzeten az évezredek alatt felhalmozott, ránk rótt több átokprogram lefusson. Mindez azóta kezdődött, amióta az ős-Egyiptomi (Atlantiszkori), aranykori birodalmi állapotunktól, fénnyel írt világunktól megfosztottak bennünket, emberiséget. Az átokprogramok az elmúlt napfogyatkozás (1999) óta fejeződtek be, és a legutolsó még ma is futó átok (IV. Béla fején, a mongolok által) kozmikus idővel mérve „perceken belül" véget ér.

Ha minden átok lefut, megérkezik az az ősi erő, amely új életre kelti ezt a nemzetet. Ebből kifolyólag a 2007-es év augusztus hava egy jelentós állomás volt, mert visszafordíthatatlan helyzetbe került a magyarság egésze, s ezáltal a teljes földi emberiség. Ennek megértéséhez lássuk a következoket: 

A Föld bolygó energiahiányos mivolta, az aranykorból való kizuhanása amiatt történhetett meg, mert a Földet és annak lelkét, a Földanyát elválasztották az univerzumi véráramtól, azaz fénytelenné tették. A jelen korunk az az időszak, amikor a majdnem teljesen halálra ítélt Földanyánk már csak a legutolsó szikráit tudja felmutatni. A teremtés, amely a galaxis egyensúlyi helyzetének megtartása végett nem engedi meg egy bolygó elvesztését sem, már sok évtizeddel ezelőtt mentési akciót szervezett.

A megmentési lehetőségek igen korlátozottak, ugyanis egy szervezetet, mint amilyen a Föld is, csak a szívén át lehet gyógyítani. Ha a szív leáll, az élet megáll. A szív pedig ezen a bolygón a Pilis-hegységben lüktet. Ebből kifolyólag az a nép, amelyik e lüktető szív körül lakik, kénytelen az ott fellépő energiákat magába engedni, mindennapi lélegzetével úgymond szívpumpálást végrehajtani, s majdan őrködni felette, védeni azt, amitől az élet megmaradhat a Földön. Ezzel összefüggésben szaporodnak el hazánkban a következő hónapokban a védelmi feladatokat ellátó honvédek szervezetei.

A pilisi szívcsakra a bolygó azon energetikai kapuja, amely az élet megújításának alapeszköze. Éppen ezért a legtöbb hangolás és a legteljesebb védelem az utóbbi időkben erre a helyre összpontosult, és talán nem véletlen az sem, hogy a magyarokat védő Orioni (Nimród csillagkép) haderő, amely Hunyadi Mátyás fekete seregét is adta, újra nagyjából 90 ezres számban visszatért a Földre ez év május első két hetében. E hatalmas erejű és tudatú honvédok azóta és jelenleg is megfelelő szabad akaratú befogadókat keresnek, hogy a szellemi összeolvadás után a fizikai síkon kialakítsák a világ talán legerősebb honvédő egységét.

A Föld bolygó szívébe, a Pilisbe 2007. augusztus 15-éig minden szükséges impulzust bekötöttek az arra vállalkozó természetjárók, ebből kifolyólag 2007. augusztus 15-20 között a Teremtés döntése értelmében a bolygó elkezdte - mint valami infúziót - magába engedni az Isteni fényt abból a kozmikus véráramból, amelynek képzeletbeli csatlakozóját sok ezer évvel ezelőtt céltudatos fekete mágusok húzták ki a Földanyából.

Mi következik mindebből? A Föld ezekben a percekben is energiát nyer. Az energia belénk, emberekbe száll tovább, és napról-napra többen és többen ébrednek fel a természetet és az életet megóvó feladataikra, s evvel egy időben taszítják el maguktól az élettelent, akár az ételeinkbe tett mérgekről vagy a közéletben szereplő öncélú mágusok küldötteiről legyen szó. Az életfény áramlása folytán az életterek és az életünk is megújul. Azok, akik ebben a külső és belső tisztulásban a sötéthez, az ódivatúhoz, a múlt ragályaihoz ragaszkodnak, rövid időn belül - saját döntésük értelmében - egy másik idősíkra kerülnek, ami után ott folytathatják életüket, ahol kívánták, de az nem itt, a Szent Korona kiáradó erőterében lesz. Viszont a leges-legalacsonyabb rezgésen élo, igazán az ördöggel parolázó lelkek kiesnek az idősíkok forgásából, rájuk már a Pokol sem vár, hanem - isteni döntés folytán - egyszerűen megszűnnek létezni.

Valószínűleg az augusztusi perui földrengés, az Ázsiát és Amerikát sújtó árvizek és forgószelek már ezeknek a Föld testén végigfutó energiaimpulzusoknak a látható jelei. Ennek folyományaként áram- és telekommunikációs gondok valamint megannyi más nehézség következik az idők folyamán, amelyet feltehetően technológiai- és alapvető szemléletváltások követnek majd. Rend kezdődik mindenfelé, s nincs ember, aki képes lenne ezen erőnek ellenállni vagy ezen az erőn változtatni. A teremtés nem bízta véletlenekre a Föld bolygó sorsát. Úgy tűnik, sokáig várt a lehetőségeivel, azonban cselekszik, amikor még érdemes.

Amire a szabad akaratunk most kiterjedhet, az annyi, hogy döntünk saját sorsunk felöl. Emelkedni vágyunk a bolygóra érkező rezgésekkel, vagy ragaszkodunk a múlt sötét langymelegéhez, és egy másik idősíkon találjuk magunkat hozzánk hasonló emberek között. Ám az ember most nagy lehetőséget kapott: nem csak a sorsát döntheti el, hanem dönthet a teljes sorspályája felett is. Ritkán születik újjá egy teljes univerzum, miért ne ragadná meg szerencséjét most az, aki még hiszi az Istent?

Hogy mennyien maradnak ezen a csodálatos és értékes bolygón, az leginkább rajtunk, az egyének szabad akaratú döntésén múlik. Az armageddoni, világvége jóslatokból annyi igaz, hogy szembe kell néznünk a Föld valódi helyzetével, és mindannyiunknak egyetemlegesen sorsközösséget kell vállalni a bolygó lelkével. Ez a jelen helyzetben felér egy Krisztusi áldozatvállalással, és aki nem vállalja ezt fel, annak az armageddoni jóslat bizonyosan valósággá lesz. Nincsenek kiskapuk már. Az univerzumi bírák minden ellenőrizetlen kaput lezártak.

Mi vár a magyarokra? Nagy feladat. Nagyon nagy. Olyan nagy, amilyet az Ősök eddig még nem próbáltak ki ezen a bolygón. Nem egyszerűen csak egy királyságot kell legalább a szívekben helyreállítani, hanem egy olyan bioenergián (sorsközösségen) alapuló nemzeti egységben kell szervesen részt venni, amelynek vezére a világfenntartó Magyar Szent Korona szellemi erőtere, földi kifejezője a magyar király, közvetlen munkatársai a beavatott társadalom, és amelynek a Szent Koronára és annak minden törvényére felesküdött magyar nép kell legyen a teste. Mindezek felett a Magyarok nemzeti Istene áll, összhangban a bolygó szellemi irányító központjával, az Élet Templomával, ezeken felül a naprendszer tanács, a galaktikus tanács és a „madzag" végén pedig a Teremtő Isten.

Fontos megértenünk azt is, hogy ez a változás nem egyszerűen csak itt, ezen a bolygón megy végbe. A véráram sorosan van kapcsolva, vagyis több élettér, naprendszer, és bolygók, világok sora egy időben a Földdel kap most új életimpulzust, vagyis a sötét erők sem itt, sem máshol nem maradhatnak, hanem a teremtés külsőbb szegleteibe sodródnak.

Mi vár a magyarokra? Hamarosan minden erő, amelyet őseink e nemzet javára összegyűjtöttek, itt a fejünk felett és bennünk is megjelenik. Hogy erről fogalmunk legyen, II. András korát (XIII. sz.) idézzük fel erősen az emlékezetünkben. Ő volt az, aki bírva az ősi magyar királyi vérvonal minden örökségét elment Jeruzsálembe, a Szent Sólyom városába, és a világ leghatalmasabb mágusának, a hettita anyától született Salamonnak a vérvonalát (örökségét) a sajátjával is összefonta, mikor Jeruzsálem királya lett. Őbenne egyesült minden fejedelmi erővonal ezen a bolygón, és ha fia, IV. Béla nem ellenkezett volna a mongol testvéreinkkel, akkor nem aludt volna a nemzet 24 emberöltőig - ameddig a mongolok jogos átka a király szerződésszegése miatt létrejött -, s már 800 év óta a magyarok lehettek volna a világot vezető, békét tartó isteni rendszer, amelyet viszont most kell megvalósítaniuk. A teher, a feladat tehát óriási.

Azért valószínűleg nem minden IV. Bélán múlt. Már apja, II. András idejében a pilisi szakrális központ teljes leégése tanúsítja, hogy az egy kézbe gyűjtött erő lényegesen nagyobb volt, mint amire az Ősök számítottak. Így erősebb tudatú beavatottakra volt szükség, akik viszont minden bizonnyal ebben a korban élnek a Földön, és nem feltétlenül magyar ajkúként.

A címben megfogalmazott alászállást pedig a következőképpen tudnám körbeírni: A magyarok ősi teremtésmítoszában kezdeti szerepet játszott a tündérvilág. Ez olyan csodálatos és néha furfangos lények sokaságát jelentette, amelyek szó szerint mesebeli (aranykori) világot léteztettek maguk körül. S ha körbe nézünk, a jelek árulkodnak felőlük: Magyar Adorjánnál találjuk, hogy a Csallóköz a tündérek első letelepedési pontja. Ipolyi Arnoldnál találjuk, hogy Erdély és a Kárpátok völgyei a tündérvilág kis bázisai. A palóc Arvisurákban találjuk, hogy a Balaton a tündérek királynőjének a neve, valamint azt is, hogy a hun ősökből alakult Avar Birodalom alapító fejedelemasszonyának, II. Ilonának ükanyja az az I. Ilona, akit Csaba királyfi unokája, Zsolt vett feleségül, s akit az emlékezet Tündér Ilonaként őriz. Mindezekhez tegyünk még egy szellemi információt is: A magyarok Isten-vezette szent királya, beleértve Atillát és az Álmos ivadékokat is, mindenkor a tündérek királya volt!

Ím' hát lássuk a jövőt!