969/1000-1038.
(Első leirat)

"István egyike a világtörténelem azon nagy fejedelmeinek, kik magas értelemmel, teremtő cselekvési ösztönökkel és szilárd jellemmel megáldva, hatásukat lángbetűkkel írták a történelem lapjaira." (Horváth Mihály 1878. 103.)

1. Vajk születési éve. 969.

   Árpád házi I. István magyar király, Vajk néven látta meg a napvilágot feltehetően 969-ben. A Vajk egy pogány név, ami mellé a római keresztségben az István (Stephanus) nevet vette fel. A keresztelkedés idejét Horváth (1878. 101.) 983-ra azaz Vajk 14 éves kora környékére helyezi.
   A születési évének ideje a forrásokban eltérő, helyenként zavaros. Szabó Károly (1869. 340-341. lábjegyzet) alaposan áttekinti az évszámra vonatkozó irodalom hátterét. A Bécsi Képes krónika, a Thúróczi krónika, ezek nyomán Bonfini és Ranzan Vajk születési évét 969-ik évre teszi. 969-et említ a legfrissebb kiadású Katolikus lexikon és a palóc Arvisurák is. Kézai egyedülállóan 967-re teszi.
   Ezen hitelt érdemlő adatokkal ellentétben merész eltérések mutatkoznak pl. Hell Miksa, Katona, Frankl Vilmos forrásában ahol 979. Vajk jelzett születési éve. Hanisz, Stilting és Pray György 983/984. évet jelöli, Inchoffer 985-öt, Jászay 988-at. Baronius, Spondanus és Balbinus pedig 989-et. Szabó az említett munkájában, a hazai krónikák állítását nem találta megdöntve egyik itt felsorolt, de mást mondó forrás által sem.
   Ráth György oklevél adatok alapján (1866. 1.) a Magyar Sionra (I. 562.) hivatkozva 957-re helyezi Vajk születését.
   Véleményem az hogy Vajk bizonyosan 972 előtt született, hiszen apja Geyza fejedelem a már megszületett fiú (örökös) ismeretében tárgyalhatott I. Ottó német császárral. Ennek a tárgyalásnak lehet a következménye az ami majd közel három évtized múlva elkezdődik Magyarországon. De ilyen alapozást csak egy újszülöttre lehet visszavezetni, aki pedig 972-ben az első tanácskozáskor már életben, ráadásul legalább 2-3 éves korban kellett lennie, hiszen akkor már várható hogy egészségesen felnevelkedik. A 969-es születési évadatot elfogadhatónak tartom.

2. Vajk gyermekkorához

   Geyza nagyfejedelem és Sarolt, az erdélyi Gyula második leányának közös gyermeke Vajk. A mai közhiedelemmel ellentétben édesanyja a fiú kiskorában meghalhatott, mert néhány forrás említi hogy 973 körül Geyzának új házassága van, mégpedig egy Adelhaid nevezetű nővel. Ez esetben Vajk 3-4 éves mikor édesanyja már nem él.

3. Vajk Gizellával történő házassága. 995.

   Véleményem szerint a már 972-ben megkezdett németföldi tárgyalások adtak alapokot arra hogy Vajknak majdan nyugatról jött felesége legyen és ne pedig az addig gyakorlatban volt törzsszövetségi keretek közül. Vajkot egész gyermekkorában egy tudatosan előkészített útra vezették és arra nevelték.
   Apja Geyza és tudós környezete pontosan látta és mérte fel a 10. században kialakult közép- és nyugat-európai helyzetet, melyben a magyar mágiának, mely égi erők által ide érkeztetett nem lehet honja nyugodt ha nem sikerül megtalálni a tágabb térben is azt a harmóniát, amelyet csak egy magasabb szakrális egyensúlyba való lépéssel lehet elérni. Ez lett a magyar királyság megalapítása, mely egy jogegyesítő és Európa népeivel és között harmóniát teremtő kísérlet és tett is volt.
   Körülbelül öt évvel e szakrális szint meglépése előtt Vajk és a bajor Gizella házasságot kötött egymással. Pontos adat e menyegzőről nincs. A források jól feltételezik, hogy ennek még Gelyza életében, azaz 997 előtt kellett megtörténnie valamint ezt erősítheti az a tény is, hogy 995. aug. 28-án Gizella édesapja is meghalt. Az Akadémiánk úgy gondolkodik, hogy Geyza kihasználta a bajor II. Henrik halálát és ezért kereste meg a lányát illetve a dinasztiát egy házassági ajánlattal, hiszen az ottani utódokkal számára kedvezőbb szövetséget remélt, vélt kötni. De a történelem nem mindig az önös érdek és a helyzeti előnyök kiaknázásával íródik hanem egy magasabb logika mentén is.
   E leányra talán sz. Adalbert hívta fel a magyar udvar figyelmét, talán Gelyza második felesége Adelhaid. Adelhaid-re azért gyanakszik Wertner Mór (1892. 31.) mivel keresztény volt és ez a szellemiség hatott aztán Gelyzára és szűkebb környezetére, így Vajkra is - fogalmaz az író.
    Persze nem mehetünk el a magyarok ősi, kaukázusi kereszténysége mellett és amikor Wertner állításait vesszük alapul, aki itt egy oklevelekben jártas családkutató vele együtt kell értelmeznünk, hogy mindez egy a kereszténységnek másik forrása és bázisa, amiben Adelhaid otthonosabban mozog mint Gelyza vagy környezete. Talán nem is a megnevezés különbözősége a fontos, hanem annak megértése amiben a két szemlélet (vallás vagy világkép) másképpen látta a világot és az egész teremtés működését. A magyar világkép szemlélődőbb, kevésbé merev, megengedő, míg a római (nyugati) pragmatikus, kemény, ridegebb. Ez utóbbi közelebb áll az ész logika felfogásához, míg a magyar a szív logikájához.
   Nem az a kérdés hogy melyik volt előbb, mert az csak az intézményesítés kora lenne, és a források úgyis egyek a "madzag" végén, hanem hogy melyik mennyire toleráns a másikéval és vajon rá tudja e bizonyítani bölcsességével a másikat, hogy a látása merev, esetleg már dogmatikus. Talán ez az a kényszerű és egyben szükségszerű misszió, amit Gelyza és környezete jól mért fel, mikor 972-ben megkezdte a tárgyalásait a nyugati világ képviselőivel.
   Gizella, II. civakodó Henrik bajor herceg és burgundi Gizella gyermeke. Testvére volt Brúnó augsburgi püspök és II. Henrik német-római császárnak.
   A lánykérésről egy forrás szerint (Hansiz: German Sacra I. 235.) az ismert, hogy István fényes kísérettel személyesen ment el Bajorországba. A katolikus lexikon felhozza ehhez hogy a mélyen vallásos Gizella éppen kolostorba készült vonulni, amikor politikai akaratból házasságra kérték a szülei. A Gizellával rokon Gerberga apácafőnöknő dühösen kelt ki e szándék ellen, mert átlátta hogy politikai szándékból adják oda az unokahúgát egy "barbár" ország uralkodójának. Mindezt a kételyt a helyszínen István a műveltségével és figyelmességével oszlatta el.
   Regensburgban (Alte Kapelle) az eljegyzésüket ábrázoló falfestményen Gizella egy fejjel magasabbnak látszik Vajknál.
   Gizella nagy műveltséggel rendelkezett, folyékonyan beszélt latinul. Az esküvőt Scheyern várában tartották, amiből később kolostort létesítettek. A vár tulajdonosai emiatt átköltöztek a Wittelsbach várába, s innen erednek a Wittelsbach grófok. (Töpler 2005. 33.)
   Gizella Magyarországba számos német lovaggal és iparossal érkezett. Nem volt olyan nyitott a hazai társadalom (főleg az ősiséget őrző törzsfők szemében) egy nyugati fejedelmi esküvőre, s emiatt a bajor hercegnőnek alapos testőrsége és kísérete érkezett Gelyza birodalmába. Ezen lovagokból később nem egy lett híres magyar család ősatyja - jegyzi meg Wertner (1892. 44.)
   Horváth (1878. 101.) megállapításai talán a legpontosabbak e nász megértéséhez: "E házasság a császári nemzetség egy ivadékával szolgált kezességül az európai népeknek arra, hogy a magyar nemzet erkölcsileg azonosodni akar a keresztény Európával; e házassággal lépett be tulajdonképpen Magyarország az európai keresztény államok körébe."
   Mindehhez látnunk kell azt, hogy a magyarok 890-es évekbeli első beérkezése óta mennyi nem várt felfordulást és hatalmas erőt hoztak a térbe, oda ahova nem volt meg a kellő tudatminőség a fejekben, hogy kezelni lehetett volna higgadtan e nagy embertömeg, mágikus erő és műveltség beérkezését. Akik erre képesek voltak azok a magyarok, de ők itt viszonyaik elhelyezéséhez nem találtak ütközo pontra, hozott "csomagjuk" fél évszázadig nem talált mágneses pólusra, egészen 955-ig, amikor is megfordult a széljárás és a magyarok érkezési ereje súlyosan becsapódva Európa testébe nem tudott tovább áramlani, s égi szemmel nézve nem is az áramlása volt a cél. Ekkor éri a legnagyobb pofon a magyarokat az Augsburgi csatavesztéssel. Mely a legkomolyabb figyelmeztetés a 10. században amit a Kárpátokba érkezett magyarság kaphatott.
   Geyza és környezete ezt az örökséget vette át Taksonytól, megérkezni és jól helyt állni Európa közepén azzal amit (keletről) hoztunk és azzal amit (helyben) megörököltünk.

4. Geyza fejedelem meghal. Vajk fejedelem lesz. 997.

   Geyza (egyes forrásokban Gyejcs-nek is írják) halálával Vajk hirtelen szembe találta magát azzal a helyzettel és hatalmas felelősséggel amiből ő valójában kiszállni már nem tudott, csak felismerve a lehetőségeket a legjobb tudása és belátása szerint megoldani az örökségét.
   Ez az örökség abban állt, hogy Geyza folyamatosan törekedett az ősiség híveinek bázisát gyengíteni, törekedett a nyugati világgal egyre értékesebb kapcsolatokat kialakítani, s próbált egy a magyarok világától szokatlan új rendszert a magával összhangba hozni. Ez az összhang valójában 1000 év munkája az Időben, Geyza mindösszesen a megnyitást kezdte el, de az alapozás munkájának dandárja Vajkra várt.
   "A 28 éves ifjú fejedelem, ki korát fölülhalandó államférfiúi belátással ismerte föl az európai államok viszonyait, ki keresztyén nevelésben és műveltségben részesülve éles elméjével teljesen fölfogta korának a keresztyén Európában uralkodó eszméit s ez eszmék föltarthatatlan erejét, lelke mélyében meg volt győződve, hogy a magyar állam nyugatról a hatalmas német császárság tőszomszédságában, éjszakról a nem rég keresztyénné lett Cseh- és Lengyelországtól, délről a keleti császárság befolyása és hatalma alatt álló horvátoktól, szerbektől és bolgároktól környezve, a kereszténységet többé vissza nem utasíthatja, ha csak magát a teljes elszigeteltség s azzal együtt a szellemi tespedés veszélyének kitenni nem akarja.
   Azért is szilárd jellemének s alkotó lángeszének egész súlyát vetette a mérlegbe, hogy a már Gyejcs által megingatott államszerkezetet, melyet az európai viszonyok közt tarthatatlannak ismert, újjá alkossa s az ősi hitéhez és a szövetséges vérségi kormányrendszerhez ragaszkodó nemzeti párt ellenállási erejét megtörje.
   Eddigi tapasztalásából meg lévén győződve, hogy a külföldről jött térítő papok munkásságának a hon lakosai közül éppen a magyar nemzet tömegére lehet legkisebb hatása és leglassúbb eredménye, nemzete megtérítésének vezetését maga ragadta kezébe. .. törekedett, hogy a törzsek és ágak tekintélyesebb főnökeit a keresztyénség ügyének és reformterveinek megnyerje. - Az újonnan áttéroket udvarában kitüntetéssel fogadta s az ország tanácsában, a kormány kezelésében befolyással jutalmazta, míg az ősi hithez, az államszerkezet régi alakjához ragaszkodó párt befolyását és hatalmát minél szűkebb körre törekedett szorítani." (Szabó 1869. 411-418.)
   Vajk zseniális helyzetfelismerései tehát ezen pilléreken nyugszik:

1. Az európai értékközeget be kell engednie a saját világába, s ennek vegyesítésében részt venni amennyire csak lehet.
2. A belpolitikában az ősiség talaján álló hatalommal bíró urak, akik tudatosan és néha nyíltan ellenállnának ennek a vegyesítésnek módszeres gyengítését megkezdeni, illetve apja után folytatni.
3. Mivel a magyar társadalmat nyugati hittérítők és papok szívükben és lelkükben elérni nem tudják, neki kell felvállalni egy személyben azt a transzformációt, amit a "nyugati kereszténység felvétele" címén ma gondolhatunk.

   Vajk felismerte, hogy két hatalmas erő közé került. A saját népe évszázadok alatt kialakult, de évezredek során csiszolódott "genetikai elméje" és a nyugaton Krisztus tanának üldözése után kialakult kulturális és morális közeg jelentős ellentéte. Mégis tisztán látta hogy egyetlen lehetséges irány van, felfelé, az Isten felé, az apoláris felé. Ha bármelyik pólust választotta volna pusztulás, bomlás, az erők szétforgácsolódása várt volna őrá, családjára és a Kárpátokban megtelepedett új nemzetére.
   Vajk zsenialitása és ember feletti szentsége abban ölt testet, hogy felismerte, felvállalta és az általa látott egyetlen lehetséges úton volt ereje elindulni mérhetetlen indulat energiák és az esetleg fellépő félelem érzet között.

5. Vajk felszabadítja a rabszolgákat. Koppány összegyűjti az elégedetleneket. 998.

Vajk első intézkedései, utasításai a következőkben körvonalazódott:

1. Magát mindenki megkereszteltesse.
2. Mindenki hagyjon fel a pogány (ősi szkíta) vallás szertartásaival.
3. Bocsássa szabadon némi váltságdíj mellett keresztény rabszolgáit. Ehhez jó példát adandó, a fejedelmi birtokokban lévő rabszolgákat minden díj nélkül felszabadította. Ez köz és magánérdekekbe hasító tett volt. A rabszolgákat viszont ez a lépés a legmélyebb hálára kötelezte.

   A rabszolgák felszabadításának ötlete a római pápától származhatott, mert a már Geyza korában zajló előzetes tárgyalások során követelte, hogy a magyarok addig számos alkalommal megtörtént zsákmánylásaiktól tartózkodjanak, valamint a keresztény foglyoknak, kik között sok nemes is volt adja vissza a szabadságát.
   Vajk ezt a kérést dolgozhatta tovább, úgy hogy az az ő számára is előnyös legyen. Az így felszabadult százezrek egy csapásra fejedelem pártiak lettek s belőlük az (új) államszervezet védelmére célirányosan udvarnokokat, várőrségeket és a főpapságnak zászlóaljait (egyházi nemeseket) szervezte meg.
   "Ezek a rabok eddig az urak fegyveres csapataiban dolgoztak vagy a nyájakat őrizték, vagy egyéb szolgálatokat láttak el. Felszabadításuk érzékenyen érintette az urakat. A törzs és nemzetségfők még ellenállóbbak lettek az ifjú fejedelemmel szemben mert féltek az új hittel behozandó további újításoktól is. Veszélyes forrongás támadt az országban. A fejedelemtől kegyelt németeket üldözni kezdték. A mozgalom az ország dél-nyugati részein volt legélénkebb; mert itt, Németország szomszédságában kezdetett meg legbuzgóbban a térítés; itt telepíttettek le a bevándorlott külföldiek is. E részeken Koppány, a tar Zirind fia, a fejedelem rokona volt a leghatalmasabb, s az új vallástól is legidegenebb nemzetségfő. Ő már 998-ban maga köré gyűjté mind azokat, kiknek az új rendeletek nem tetszének és hogy az ősi vallás intézményeit megmentse, egyenesen István megbuktatására s a főhatalom elfoglalására törekedék, mert már kételkedni nem lehetett, hogy István az új hittel egyetemben a fejedelmi hatalmat is szélesbíteni, a nemzetségfők befolyását korlátolni s az ősi intézmények helyébe újakat szándékozik megalapítani." (Horváth 1878. 106-107.)
   Koppány tábora gyorsan nőtt. "Pártja nagyra szaporodott főként azáltal, hogy a magyarok többnyire félelemtől kényszerítettek a kereszténység fölvételére, mely naponként nagyobb erőt vőn, s a magyarokat bosszantotta." (Jászay 1855. 223.)
   Koppány feleségül kérte Geyza özvegyét, szól a krónika, azonban ez az özvegy nem Sarolta hanem Adelhaid. Sarolta két okból sem lehetett - érvel emellett Horváth (1878. 107-108.) hiszen ekkor már "éltes matrónának kellett volna lennie", másfelől pedig hogyan kényszeríthetne egy anyát a saját fia ellen való magatartásra? Adelhaid ráadásul férfias természetű, uralkodni szerető nő volt. Ez a "leánykérés" Koppány elutasításával ért véget és így torkollik bele a történelem a 998-as veszprémi csatába, mely a végső megoldás a két szándék közötti választás eldöntésére.
   Vagy az ősiségi rend marad Vajk és politikája teljes bukásával, vagy pedig Koppány és a hatalmasra nőtt elégedetlenek teljes megtorlásával ér véget ez a fejezet.

6. Veszprémi csata Koppány somogyi tartományúr ellen. 998.

   Nyilvánvaló hogy Koppány az ősi intézmények védelmére kelt fel, s kevésbé személyes barbár indíttatásból, mint amit az utókor rá aggatott. A Bécsi képes krónika és innen Thúróczi is a vérfertőző házasság kísérlete bélyegét sütik Koppányra, de ha Adelhaid a kiszemelt ami lényegesen valószínűbb mint Sarolta, akkor ez a megbélyegzés a szándékára nem áll fenn.
   A 11-12. századi legendák Koppányt nem említik, hanem a belháború mögött a sátán ösztönzését látják. A 13. századi Kézai és az 1330-ig terjedő pozsonyi krónika nem tud semmit Koppány vérfertőző szándékáról. (Szabó 1869. 419-423.)
   Koppány tulajdonképpen nem volt lázadó, mert az uralom a régi törzsöröklési jogon őt illette volna meg. Nem ismerte el István király uralmát, az új nyugat-európai uralkodási utódlási rendet elvetette, s vissza kívánta állítani a régi törzsi örökösödést és azzal együtt a pogányságot is. (Töpler 2005. 35.)
   A felkelők nagy erőkkel dúlták István és híveinek dunántúli birtokait, városait. Falvak dőltek romba, szolgákat öltek meg.
   István az udvarát Esztergomból a Duna túlsó partjára a Garan folyó partjára mentette át. A fejedelmi testőrhad parancsnokai a német Hont és Pázmán lovagok lettek. István tisztán látta, ha a lázadás célt ér, fejedelmi széke és a politikája veszve van.
   A csata Veszprémben Gizella városánál játszódott le. A nőre alapítható az ország és István Gizellára tervezte azt. Értheto ha az erők az alap kioltását vagy megerősítését vették célba. A szakrális birodalmak alapítása a nő erején, tisztaságán és meglétén alapszik. Azon áll vagy bukik egy szakrális birodalom, amelyet itt István is építeni készült.
   Koppányt elfogták, testét négy felé vágták mely darabokat az ország négy pontján (Esztergom, Győr, Veszprém és Erdélyben az ifj. Gyula törzsfőnök területén) közszemlére kiakasztottak. Egy valóság e széttépett testben véget ért.
   István "a legyőzött somogyi pogányoknak mindenéből, még a gyermekeket sem véve ki, a tizedet az általa befejezett (de építeni apja kezdette) pannonhalmi sz. Márton bencés monostornak ajándékozta; később azonban az országnagyok kérelmére azt rendelte, hogy csak a birtokukból adjanak tizedet, nehogy az elkeseredett nép a földről elszéledjen. Ekkor kezdte meg István a térítés nagy művét." (Kerékgyártó 1875. 23.)

7. Tonuzaba megölése. 998.
8. Előtárgyalások Rómával. 999.
9. A pápai bulla érkezése. 1000. márc. 27.
10. A korona küldés. 1000.
11. István koronázása. 1000. aug. 15.
12. Esztergomi püspökség és a pannonhalmi apátság alapítása. 1000-1001. (Domokos érsek tárgyalása)
13. Ottó csecsemőhalála
14. Az Erdélyi II. Gyula legyőzése. 1002.
15. Kalocsai érsekség és a gyulafehérvári püspökség alapítása. 1001-1002.
16. A besenyő Keán legyőzése. 1003.
17. Az új közigazgatás
18. Gizella testvérei hazánkba menekülnek. 1004.
19. Sebestyén az új esztergomi érsek. 1004.
20. Imre herceg születése. 1007.
21. Anasztáz Asrik a harmadik esztergomi érsek. 1007.
22. Veszprémi püspökség alapítása. 1008.
23. Győri országgyűlés. 1009. aug. 23.
24. Pécsi püspökség alapítása. 1009. aug. 10. és az Egri püspökség alapítása.
25. Orseoló Ottó feleségül veszi István király leányát. 1009.
26. Benedek vértanú halála. 1012.
27. István király Rómába megy. 1012.
28. Intelmek megírása, Imre herceghez. 1013-1015
29. Tolnai v. Esztergomi országgyűlés. 1016.
30. Szent Kálmán ereklyéi Magyarországra hozatnak..... 1016.
31. István a felvidéken Boleszláv lengyel fejedelem ellen harcol. 1016-1018.
32. Az angol hercegek Magyarországra kerülnek. 1017.

< Előző		Következő >