Megint egy újabb "veszély" forrásra hívnám fel a figyelmet azok számára, akik előbb vagy utóbb ugy döntenek, vagy úgy hozza számukra a sors, hogy kilépnek megszokott valóságukból és egy új dimenziót keresnek, kérnek, választanak, azaz teret és valóságot váltanak.

Ha már sikerült elindítani a szoftvert, azaz már várható, sőt talán tudott is az hogy elindulsz azaz mész és meg fogsz érkezni akkor rátérsz egy olyan zsilipelésre, amelyben nem sok beleszólásod van már a dolgok folyásába. Érkezel amikor érkezel (amikor érkezhetsz), indulsz amikor indulnod kell. A kettő között őrület van vagy pedig a higgadt semmit tevés és vagy a kellemes időtöltés, de semmiképp sem a nagy mozgásterű, szabad akaratot kiteljesítő mindennapok ideje.

Ilyenkor a legjobb valamivel lekötni az elmét, mert ha ez nem megy akkor az elme, a tudat képes nagyon hamar teljesen és vészesen becsavarodni, amelyik sajnos komolyan befolyásolhatja a kedélyállapotot. Az utat magát nem, mivel a test kerete, azaz mátrix valóság környezete testen és saját tudaton kívüli áthuzalozásban vesz részt, tehát az egyén az átkötésekbe NEM tud beleszólni. Ezt az időszakot ki kell bekkelni, és ez tényleg nem mindig könnyű.

Olyan lehet, ha el akarjuk képzelni, mintha be lennél zárva egy kapszulába s ott le is lennél lakatolva. Az elméd közben tudja hogy te szabad vagy, ki is tudsz menni az ajtón, van pénzed venni bármit, de mégsincs erőd elindulni, mégsincs ötleted bármit is megtenni. Nagyon el lehet ilyenkor veszni.

Aztán megérkezel, a szellemed átkötései az új valóságba meghozzák számodra a várt új helyzetet ahol megint kiteljesítheted magad illetve viheted tovább önnön egész komplexumodat, melyben van vágy, erő, hit, emlékezet, akarat és szeretet is. Ezek mindenhol veled vannak, de csak adott terekben tudod kitárni, kifejezni. Köztes terekben max. gyűjteni.

Amikor két valóságtér között vagy, akkor egyedül vagy. Rettentően egyedül, de már kezded megszokni, mert mindig ilyen. Csak a belső hited és stabilitásod meg amid van abba tudsz kapaszkodni. A két valóság között az energiaigényed is lecsökken, vegetációra kapcsolsz, hiszen a szervezetedet nem érik impulzusok, így nincs mire reagáljanak. Ha megéhezel az már jó jel. Ilyen köztes időkben impulzus sem ér. Nem csöng a telefonod, nem ír neked senki, nem keres föl senki. Különösen lekapcsolódik rólad minden.

Ha netalán kozmikus diplomata vagy akkor a legkellemetlenebb ez mert megeshet hogy akár minden héten teret kell váltanod és igy állandóan át kell élned ezeket. Akárhányszor is mész ezen a "senki földjén" keresztül, hidd el akkor is pocsék ott lenni, és nehéz elvonatkoztatni.. miért? Mert emberből vagy. Csak ezért.

Még egy dolog. A zsilipeléskor mindig átélhetsz el nem végzett dolgok vagy meg nem élt élmények emlékét, amelyek magukkal ragadhatnak és ál valóságot, vágyat gerjesztenek. Ez a legrosszabb és egyben az őrület fő fokozója is. Hiszen beavatkozni nem tudsz, helyzetedből kilépni épp akkor szintén nem tudsz, de az elme előszed olyan emlékeket amelyekkel valamiért csámcsogni kezd és ez aztán ölni tudja a percet. A zsilipeléskor vagy kösd le az elmét, vagy pedig ne engedd e teremtett emlék- vagy jövőképekben elveszni. Nem egyszerű jelen maradni. Az életben sem, de főleg ott ahol valóságvákuum van. Ott kell csak igazán egyensúlyoznod, na meg hatalmas türelempróba is. Az ezredik kilépés-belépésre már igen rutinos leszel.